A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Simon László–Székely Levente: Korai avar leletek Dabas (Gyón)-Paphegyről

lett található borítás szélessége kivétel nélkül megegyezett a függesztőfül magasságával. Ugyancsak a méretek és a törésfelületek miatt nem lehetett ez a töredék a pengetőnél és a hüvely végénél sem. Következésképpen ez a darab a kardhüvely egy másik részének maradványa. A kunágotai kard általam módosított rekonstrukciója szerint ez a töredék a két függesztőfül közé vagy az alsó kardfüggesztő és a koptató közé illeszthető. Elképzelésem helyességét igazolja a szegvár-oromdűlői temető egyik, a fentebb leírt módon díszített kardhüvelye is.

41

/

a A dabasihoz hasonló, F. típusú bordázott pántokat találhatunk még a mandjelosi/nagyolaszi egyelő kard hüvelyén, a törökbálinti 1. sír fegyverén és részben ilyen pántgyűrűk díszítették a Kiszombor 0.2. sír kardját is.

42 E két utóbbi kardot - miként Dabason is - P alakú függesztőfülhöz rögzített szíjak tartották. A nemfémveretes kardok jellegzetes díszítő eleme a kardfelfüggesztő szerkezetet rögzítő P, D vagy hármasívelődésű tartófül. Ennek formája nem befolyásolta a kardfelfüggesztés módját, a kard típusához úgyszintén semmi köze. A dabasihoz legjobban hasonló P, vagyha úgy teteszik D alakú függesztőfüleket Gátér 212. sírjában,

43 Kishegyes (Mali Idős) 72. sírban,

44 és a törökbálinti 2. sírban

45 feltárt kardokon találhatjuk. Ez utóbbin - akárcsak Dabason - a függesztőfül hátlapja bronzból készült, igaz, kissé nagyobb részét fedte a két lemez közötti bélésfának, mint az itt közölt példányon. A dabasi függesztőfül földrajzilag legközelebbi analógiája a Paphegytől kb. 12 km-re található kunpeszéri temetőben került elő, mégpedig egyélű, s kissé már ívelődő pengéjű kardon.

46 A párhuzamként említett kardok zöme a korai avar kor első feléből, kisebb részben a 7. század 2. harmadából származik. Ez utóbbi periódus felé mutat a dabasi kard kikövetkeztethető legnagyobb pengeszélessége is. A 3.5 cm-es méret erre az időszakra datálható kétélű kardok legnagyobb pengeszélességének súlyozott számtani középértékéhez (3.7 cm) áll közel, a korai avar kor első feléből származókénál ez az érték lényegesen nagyobb (4.5 cm). Bár ez utóbbi középérték több esetszámból adódott (27, ül. 2), mégsem mellőzhető ez a szempont a datálásnál, ti. a kardok számának 7. század 2. harmadára való csökkenése általános jelenség. Ennek oka minden bizonnyal az avarság 626/630 körül véglegessé váló életmódváltozásában rejlik. Nézetem szerint a dabasi kétélű kard 7. század 1-2. harmadára való keltezése biztos, ezen belül valószínűbbnek tűnik számomra a 7. század 2. harmadára történő datálás. A dabasi íjmerevítö csontok maximális szélességük (2.1 cm) alapján az un. keskeny karú íj erősítésére szolgáltak. Ez a típus a korai avar korban általános, de megtalálható a 7. század utolsó harmadára datálható leletek között is.

47 41

/* A leletről az ásató Lőrinczy Gábor baráti szívessége folytán tudok. 42 Ercegovtf-Pavlovic, Slavenka 1982. 50., PI.II, 5, 111,3.; Kovrig Ilona 1957. 119-120., XVII.t.1-2.; Csallány Dezső 1939.125-126., 2.kép 1. 43 Kada Elek 1906. 215. és c.rajz 3., 5. 44 Gubitza Kálmán 1907. 358-359. 45 Kovrig Ilona 1957.120., XIX.t. 27-28. 46 H.Tóth Elvira1984.12. 47 Csallány Dezső 1939.148-150.; Szabó János Győző 1968.51-51.; Madaras László 1981. 39. 192