A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Somogyi Péter: Lábbeli veretek a Délorosz sztyeppről
zata látható. 19 Maga a lábbeli rövid, bőszárú, sarok nélküli, puhára cserzett bőrből vagy nemezből készült csizma, melyet, mivel a csizmaszárnak nincs tartása, szorítószíj nélkül nem lehetne hordani. A szorítószíj használatának két módja volt: van rá példa, amikor csak a csizmaszárat szorították össze egy a boka fölött vezetett, elől a lábfejnél megkötött szíjjal. 20 Más ábrázolásokon a szíj a csizma fejét és a szárát is rögzítette. A talp alatt átvetett szíjat a láb belső oldalán, a bokánál keresztezték úgy, hogy a szíj a láb belső oldalára eső része derékszögben megtörve hátrafelé, a külső, vagyis a lábfejen egyszer már átvezetett vége, egy hurok leírása után ismét a lábfej irányába haladt. Miután a belső szíjat a bokán körbevezették, a szíj végeit a lábfejen kötötték össze. 21 A 7. századból származó, jólismert, kínai kőrelief nomád lovasa is, Taj-cung császár síremlékén 22 , ilyesfajta puha, sarok nélküli csizmát visel. A mindkét csizmán, a bokák magasságában futó, a csizma felületétől egyértelműen elhatárolt vékony szalagban nem nehéz felismerni a szorítószíjat. A rekonstruált szorítószíj ázat legközelebbi, nem csak funkcionális hanem szerkezeti párhuzamát (különálló bokaszíj és talpszíj, melyek szíjelosztóval kapcsolódnak egymáshoz) egy iráni lelőhelyű, posztszasszanida, a 7. század második felére keltezett ezüsttálon találni. 23 Ez, ismervén az iráni és a sztyeppéi világ közötti szoros kapcsolatot, aligha meglepő. A csak a tárgyukban közös ábrázolásokon megörökített azonos módon viselt, azonos típusú csizma a viselet konzervatív használatát tanúsítja a sztyeppéi nomádoknál. Mivel ennek az eurázsiai sztyeppén sokáig és széles körben viselt, a puhatalpú, sarok nélküli csizmák csoportjába tartozó lábbelinek a szára bő és tartásnélküli volt, viselni, ellentétben a szűkszárú típusokkal, csak szorítószíjjal lehetett. A 6. századi sztyeppéi nomádoknál megfordítható ez az összefüggés: a leletekből rekonstruált szorítószíjazat puhatalpú, sarok nélküli, lazaszárú bőr vagy nemezcsizmához tartozott. A régészeti leletek természetéből következik, hogy a szíjjal felerősített csizma használata csak akkor bizonyított, ha azt véretekkel és csattal is ellátták, ami nem volt szükségszerű, amint ezt a szkíták sima, veretnélküli szíjai és a szkítakori lábbeli veretek ebből következő hiánya mutatják. Ennek ellenére érdemesnek tartottam utánajárni, vajon a sztyeppéi nomádok 6. századi hagyatékán kívül van e olyan korszak, le19 A görög ötvösöknek tulajdonított, zömmel az i. e. 4. században készült és használt remekművek irodalma igencsak terjedelmes. Ezért csak azt a két munkát említeném, melyekben a fényképek minősége megengedte az olyan kis részletek, mint a lábbeli szerkezete megfigyelését. Trippett 1980; Brasinskij I. B. 1985. 20 Pl. a kul-obai váza vagy a „Csasztyije kurgani" határrész egyik kurgánjában talált ezüstedény alakjain. Brasinskij I. B. 1985,48-52. kép. 21 A szerkezet legjobban a csertomliki váza ledöntés jelenetében látszik, annak az alaknak a lábán, aki a nadrágját a csizmaszárba tűrve viseli. Brasinskij I. B. 1985, 63-65. kép; Trippett 1980, 30-31. Ugyanezt a szíj használatot látni a Tolsztaja mogilai nyakéken, az ingvarró szkíták lábán is. Brasinskij I. B. 1985, 91. kép; Trippett 1980, 32-33. 22 A relief különösen jó minőségű fényképét 1. Menghin Wilfried 1987,128, 2. kép. 23 A tál fotóját 1. Brentjis Burchard 1978,136 kép. A szerző szerint a tál későszasszanida vagy koraiszlám termék. B. I. Marsak is Irán arab korszaka kezdetére helyezi a szasszanida stílusban készült, királyi vadászatot ábrázoló ötvösmunka készítését. Marsak B. 1.1986, 292. 111
