A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Tóth István: Adalékok a Békés megyei szlovákok anyanyelvi művelődéséhez (1919–1939)

Előnyére vált és válik, hogy nemcsak a vallási élet iránt érdeklődő személyekre gondolt. Egyszerűbb lélegzetű, humoros, tréfás anekdoták felsorakoztatásával a pihenni, szórakozni akaróknak is nyújtott olvasnivalót. Életközeli és távoli területekről egyaránt közöl híreket, eseményeket. Gazdasági jellegű cikkek többnyire mindegyik számban akadnak. Nem kizárólag egyházi személyek írnak, hanem külsők — pl. Gazdászati Iskola tanulói vagy tanárai is. Arányait tekintve persze a valláserkölcsű beszédek és cikkek túlsúlyban vannak. Híreiben a környék szlovák településeiről egyházi és más vonatkozásban közöl rövid híreket, jelentéseket. (Pl. Szarvas, Tótkomlós, Csabacsűd, Pitvaros, Békéscsaba, Csanádalberti, Mezoberény, Medgyesegyháza, Bánhegyes, Ambrózfalva.) 1933-ban már elmondhatjuk, hogy gazdasági, kulturális, néprajzi, természettudományi cikkek is szép számmal jelentek meg. Az első három évfolyam összterjedelme 700 oldalt tesz ki. Ennek hozzávetőlegesen 60%-a hitfelekezeti cikk, imádság és egyéb egyházi jellegű írás. 1932 óta Békéscsabán nyomták (1931-ben Tótkomlóson). 1932-vel a címoldal fejléce megváltozik, több hely marad az írásokra. 1932-ben új rovat is nyílik, a Rozhorovka (Párbeszéd). Ebben Linder László írása mellett Francisci Mihály káplán közli közmondás-gyűjtését. Később ezt ki is adja az Evangélikus Könyvkereskedés. Ezek egytől egyig szlovák közmondások voltak. 1934-ben egyre több írás jelenik meg külső szerzőtől. Például: Ján Gerci, Ján Szekerka, Békéscsabáról; Supula Pál Pitvarosról; Pavel Gajdács békéscsabai Szőlők; Ondrej Korbely Szarvas. (3. sz. melléklet) 3. sz. melléklet A békéscsabai szerzők életrajzi adatai (Dedinszky Gyula: A szlovák betű útja Békéscsabán с pályamunkájából; Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba Néprajzi Adattár 567—1969) Az adatok 1969-ig érvényesek, azóta valószínű módosulások történtek (T. I.). Bauko György: könyvkereskedő Békéscsabán született 1897-ben, a lakosságcsere idején kitelepült, Komáromban halt meg 1967-ben. Francisci Mihály: Tótkomlóson született 1905-ben, csabai lelkész volt 1934—48-ig, amikor is a lakosságcsere során kitelepült. Jelenleg Felső-Szeliben (Horné Saliby) lelkész. Ján, Valasfan—Dolinsky: Költő és zeneszerző. A C. K.-ban, az Ev. Hl.-ban Jankó V. Z Zofin néven írt. Ekkor már Szlovákiában élt mint tanár. 1892-ben Békéscsabán született.... Taníttatták, s már 1913-ban a telekgerendási tanyákon tanított, majd ebben az évben már a Felvidéken Hruchovistere költözött. Életműve szerteágazó: zeneszerző, népdalgyűjtő, költő, a népművelés harcosa, karvezető, pedagógus, kiváló eszperantista, fordító. Galli János: Békéscsabán született 1856-ban, itt volt ev. kántortanító 1875—1922-ig. Gercsi János: Ács, népi író, Békéscsabán született 1909-ben, a lakosságcsere idején kitelepült, jelenleg Érsekújvárban (Nővé Zámky) él. Linder László: (Linder Károly lelkész fia) Békéscsabán született 1893-ban, csabai ev. lelkész volt 1920—1960-ig, amikor is nyugdíjba vonult. Jelenleg Budapest—Árpádföldön él. Lipták János: csizmadia, utóbb vasúti kalauz, élt Békéscsabán 1859—-1945-ig. Mind Békéscsabán, mind pedig útjai során számos magyar és szlovák népdalt és közkinccsé vált műdalt jegyzett fel. Igen egyszerű, sem magyarul, sem szlovákul rendesen írni nem tudó ember volt. Lipták gyűjteményében 61 szlovák dal szövege van feljegyezve. Csak a szöveg, dallam nélkül. E gyűjtemény Békéscsabán a Megyei Könyvtár kézirattárában található. Solymár-Szlany Pál: Békéscsabán született 1905-ben, ugyanott volt hitoktató lelkész, majd 1936-tól haláláig, 1956-ig Gerendáson lelkész. 34/a Ezek a személyek nem voltak tagjai a szerkesztőségnek, felkérés nélkül, levélben írtak s küldtek cikkeket. Ezáltal egyesek később állandó írói lettek az újságnak. 276