A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

HÚSVÉT MÁSNAPJA A húsvéti bál után a legények nem sokat pihentek, mert már korán reggel indultak locsolkodni. Nem egyedül, hanem a komák, jó barátok vagy utcabeliek három négy fős bandákban mentek, ami nagyobb bátorságot és önbizalmat adott nekik. A locsolkodás csak délig volt érvényes. Azután nem szívesen fogadták a locsolkodókat. Az a lány, akit délutánra hagytak a locsolkodással, meg is sértődhetett. Az udvarokon lévő gémeskútaknál még az 1920-as években is általános volt a locsolkodás, különösen tanyán. Rossz időben is kivezették a lányt a kúthoz. Az volt a felfogás, hogy amelyik lány a locsolkodástól beteg lesz, az már nem is életrevaló. Ha akadt lány, aki vonakodott a locsolkodástól, azt két legény a karjánál fogva vitte ki a kúthoz. Azt is megtette sok lány, hogy a tenyerére öntött vizet visszacsapta a legény szemébe. Ez azután már kihívás volt a javából. Az ilyen lányt nagyon meglocsolták. Dél felé már az ittas legények durván és kíméletlenül locsolkodtak. Ilyenkor a tanyasorokon és az utcákon végig lehetett hallani a lányok sikoltozását. Volt olyan lány, hogy belehalt a locsolkodáskor kapott tüdőgyulladásba vagy attól sérült meg, hogy fejbeütötték a kútvödörrel. Ha a nagylány elbújt a locsolkodok elől, a legények nem vették sértésnek, mert tudták, hogy nem tőlük fél, hanem a hideg víztől. Ilyenkor a legények megkeresték és a kamrából vagy a padlásról, esetleg a pincéből is előhozták. Legalább egy-egy vödör vizet mindegyik legény ráöntött a lányra.

16 A gyerekek üvegből locsoltak szagos vízzel. Régebben ez csak a szagos szappannak a leve volt, az 1920-as évektől a rúzsavíz váltotta fel, amit a patikában vettek. A patikus fel is volt készülve a rózsavíz árusítására, mert húsvét hétfőn délig nyitva tartotta a patikát. Némelyik gyerek félliteres, de legalább 2 dl-es üveggel locsolt. Az üveg szája be volt kötve egy ruhadarabkával, amit tűvel megszurkáltak, hogy óbban lehessen belőle locsolni. Szelídebb szokás volt már az, amikor vizeskancsóból tiszta vizet öntöttek a lányok, asszonyok markába. Ez a szokás még ma is megvan, bár az utóbbi évtizedekben már általában kölnivízzel is meghintették a ruhájukat vagy a hajukat. Az asszonyokat a gyerekeken kívül a rokon és szomszéd férfiak, azonkívül a komák locsolták meg, de már nem a kútnál, hanem vizes kantából vagy kancsóból. Apátfalván, ha manapság az idősebbek közül locsolkodik valaki, előbb természetes vízzel teszi azt pohárból és csak azután a kölnivízzel. Locsolkodás után a gyerekeket süteménnyel kínálták, majd piros tojást, virágot és pénzt adtak nekik. A körösztgyerek meg a rokon gyerekek többet, az ismeretlenebb gyerekek kevesebbet kaptak.

17 A legényeket sonkával, tojással, kaláccsal és borral kínálták meg. Ők is kaptak egy-egy szál virágot a lányoktól, amit azután fel is tűztek a kabátjukra.

18 A régi öregek azt tartották, hogy az az asszony vagy lány, akit nem locsolnak meg, kelevényes, gilvás lesz. A gyerekeknek juttatott húsvéti piros tojás festése is szokásban volt, de nem díszítették különösebben, csak pirosra festették. A háború alatt, amikor nem kaptak erre alkalmas festéket, összegyűjtötték a vöröshagyma héját és előbb megtörve, azt főzték meg. A tojás héja a hagyma levétől barnáspiros színű lett. 16 Juhász A. 1970. 73. 17 Borús R. 1981.40. 18 Barna G. 1979. 59—96. 198