A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Tóth Ferenc: Melléképületek Makón a 18. század végén

A kasnak a parasztház telkén szigorúan kötött helye van. Míg az egykori BácsBodrog megyében a ház elé, az utcára tették, addig Makón — hogy mindig szem előtt legyen—a pitvar ajtóval szemben, udvar keresztben (gerince merőleges a lakóház gerincével) állították fel. Szekérrel mellé lehetett állni és a pitvarra néző kis ajtaján öntötték be a gabonát. Sohasem helyezték magas lábra, alatta ólat nem képeztek ki, négy sarka alá tuskót vagy követ tettek. Ajtaját mindig zárták, mégis előfordult, hogy meglopták. Egy ilyen panaszos beadványt olvashatunk 1788-ból: „Nagy kárt vallottam a múlt héten, szerdára virradóra, mert Borbás János bátyám uram tanyáján volt egy kasba 30 véka kukoricám és ezt azon éjszaka ellopván nem hagytak többet 8 vékánál..."

11 A megdézsmálás legegyszerűbb módja, hogy megfúrták a kast és egyenesen zsákba, kaskába engedték a gabonát. Bátky szerint a kas — mivel szánkótalpra van szerelve — tűz esetén elvontatható.

12 Az 1781. évi makói tűzvész során nem sikerült megmenteni a kasokat. Az inventáriumokban általában a melléképületeket is megnevezik, de ezeknek külön becsértékük nincs, értékük benne foglaltatik a ház árában. Mivel a kas értékét olykor külön is feltüntetik, így ezek nem tekinthetők a lakóház olyan tartozékának, mint az istálló vagy disznóól. Gyakran el is húzatták. A kas a kis gazdaságok sajátos gabonatárlója lett. Napjainkig is a kevés gabonát termelő hagymakertészek portáján található még belőlük, módosabb utcákban hírmondójuk sem maradt. A szemtermelést folytató gazda-házakban teljesen kiszorította a rangosabb és lényegesen nagyobb befogydóképességű hambár. Átmeneti megoldásnak mutatkozott a kasok számának növelése, mely — a hambárok általánossá válásával együtt — a napóleoni háborúk teremtette gabona konjuktúrával függnek össze. 1813-ban előfordult a kettős kas megnevezés is, amelynek mindkét végén lehetett ajtó, a tárolórészt pedig sövényfallal megoszthatták. A hambár udvarhosszban áll, nem szánra, hanem talpgerendára épül, a hosszoldal közepén lévő ajtaja szintén a pitvarra néz. Míg a mai hambárok magas téglapilléreken nyugodnak, eredetileg ezek is alacsonyan, földközelben álltak. A talpgerendára fél ölenként keresztgerendákat helyeztek, ezen feküdt a padlózat. Tuskóról vagy lépcsőről lehetett fellépni az ajtó mögötti közép részben, a hambárpitvarha. Jobbra és balra kiemelhető, nútolt zsilipdeszkákkal két vagy négy rekesz választható a gabonaféleségek elkülönítésére. A zsilipdeszkák a zsiliposzlop nútolt vájatába illeszthetők. A hambárok Makón általában paticsfalúak voltak: „sövényből font hambár" (1781), „egy hambár tapasztott sövénybül fonva" (Nagylak 1781), „egy kas hambár" (1781).

13 A 18. század második felében megjelentek a költségesebb és rangosabb deszka hambárok is: „egy hambár deszkás" (1781), „egy nagy deszkás hambár tölgyfa oszlopokra" (Nagylak 1781), „egy hambár egészen tölgyfából" (Nagylak 1781), „egy deszkás hambár" (Nagylak 1781). A hambárokat zsindellyel vagy gyékénnyel fedték : „egy deszkás hambár gyékényfödelével" (Nagylak 1781), „egy hambár deszka födéssel" (Nagylak 1781). A módosabb helyeken már a 18. században megjelent a téglalábazat is : „egy nagy deszkás hambár kőlábakra" (Nagylak 1781). A hambárok befogadóképessége a kasnak hat-nyolc-tízszerese: „kétszáz köblös hambár" (1781), „cápa pedig háromszáz 300 p. (= pozsonyi) Mérőre" (Nagylak 11 MVL Tanácsülési jegyzőkönyv 1788 március 3 13 Bátky 1941. 60. 13 A kas kifejezés jelzőszerkezetben a gabonatároló feladatára vonatkozik; A kas-hambár sövényből font hambárt jelent 102