A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Művészettörténet - †Szelesi Zoltán: Műgyűjtés Szegeden I.
A fenti Heller—Károlyi—Szöri-emlékkiállítást követő két évvel későbbi bemutatón$ melyet a Szegedi Fészek Klub 1932 karácsonyán ,,Szeged50 éüe"címmel—az árvíz sújtotta város új alapjainak lerakása emlékére — rendezett meg, műtárgyaikkal gyűjtőink szintén szerepeltek. 40 A Közművelődési Palotában 1934-ben helyet kapó Nemzetközi Grafikai és Ex libris Kiállítás, ix a pesti, debreceni, kolozsvári és szegedi műgyűjtők eredményes összefogását tükrözte. Tonelli Sándor ezren felüli plakátgyűjteményét tükröztető tárlat szintén ekkor (1934) került a nyilvánosság elé. 42 Az eddig szóba hozott bemutatók közül kiemelkedett — a már érintett — 1938 nyarán életre hívott Egyházművészeti és Világi Képzőművészeti kiállítás, melyet Gernál Tibor, a Szegedi Képzőműves Céh elnöke rendezett. Az igen értékes anyagú tárlaton gyönyörködni lehetett mind a régi keleti egyházművészeti alkotásokban, mind a korai német, olasz barokk mesterek ábrázolásaiban. A modern külföldi és magyar festők, s a kortárs szegedi művészek munkáival több mint ötszáz fölé emelkedett e mindmáig legnagyobb volumenű helyi műgyűjtő-kiállítás művészeti anyaga. A tárlat katalógusának előszavából — mely tartalmilag méltón kommentálja e rendezvény létrehozóinak nemes igyekezetét — többek között az alábbiakat olvashatjuk. „...Szervezni kellett, s egyúttal, átlapozva a néhai húsz év előtti kiállítás katalógus-gyászjelentését, felismerni azt, hogy nem is kell engedményeket tenni a műtárgyak elbírálásánál, ahhoz, hogy cseh-üvegpoharak, évtizedes szorgalommal barnára pipázott tajtékpipák, nagyanyáink csipkegallérja és egyéb féltveőrzött családi vitrinereklye, valamint Corregionak tisztelt selejtes barokk-képek mellőzésével is meg lehessen rendezni egy olyan kiállítást, amelynek bemutatott tárgyai európai értelemben és a tudatos esztétikai ízlés szakszerű tárgjdlagosságának elbírálásában is, értéket jelentenek. Kezdetben féltünk ugyan, de csakhamar, már kutató munkánk elején kitűnt, hogy a műértékek Szegedje nem »vidék«, aminthogy bebizonyosodott az is, hogy a műkincseket rejtő Szeged földrajzilag akár a Rajna alsó folyásánál, valahol Nürnberg és Flandria között is helyet foglalhatna, csak úgy, mint a Lombard síkon, anélkül, hogy a műkincseket gyűjtő versenyben a szomszéd városokkal szemben hátrányban maradna." 43 A szóban forgó kiállításon szereplő helyi műgyűjtők közül Back Bernát tűnt ki, aki — a már említett — harmincnál több műremekét bocsátotta e rangos bemutató rendelkezésére. Mellette haladt Glattfelder Gyula megyés püspök is, aki tizenhárom muzeális jellegű alkotását tárta a nyilvánosság elé. Itt jegyezzük meg, hogy Glattfeldernek száznál több műből álló értékes gyűjteménye volt, melyben az itáliai mesterek — főleg barokk — festményei voltak találhatók. Kollekciójából kimagaslott — a már szóba hozott — Tintoretto és Tiepolo, valamint Gerard Honthorst egy-egy pompás kompozíciója. 44 A püspöki gyűjteményből ma már sok minden hiányzik. A külföldi mesterek mellett hazai művészek (Markó Károly, Paál László és mások) munkái is voltak, így Hollósy Simon: Zrínyi kirohanása с történeti ábrázolását is ő őrizte. E képet Németh Lajos ismertette meg a szakterülettel. 45 40 Szeged 50 éve. Szegedi Fészek Klub kiállítása. 1932. Karácsony. Katalógus. Bev.: Somogyi Szilveszter; Szeged építészete (Sebestyén Endre); Prológus (Lengyel Vilma); A szegedi múzeum szerepe (Buday György). Ezen a kiállításon a helyi műgyűjtők közül: Bartos Lipót, Beretzk Péter, Ditrói Gáborné, Gróf Dezső,Kun Izidor, Lőw Imánuel, Lugosi Döme és mások állítottak ki. 41 (1. v.) Lengyel Vilma: Internacionális és exlibris kiállítás a Kultúrpalotában. Délm. 1934. okt. 23., 25. 4 â Művészi plakátkiállítás Szegeden. Délm. 1934. szept. 12. 43 Lásd: EVK; Bev.: Genál Tibor, 5. 44 Lásd: (t.j.) Temesvári József : Szegedi műgyűjtő-családok. Délm. 1942. okt. 4. 45 Németh Lajos: Hollósy Simon és kora művészete. Bp. 1956. 299
