A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán: Műgyűjtés Szegeden I.

Back Bernáton és Glattfelder Gyulán kívül, e most említett, korszakot záró kiállításon többek között: Bartos Lipót (Salzburgi barokkmester), Domán Mihály (Barabás M., Vastagh Gy.), Eidus Bentián (Károlyi L.), Engel R. (Landau A.), Lugosi Döme (Bellér J., Heller Ö., Papp G,), Pollák N. (német, olasz barokkművészek), S. P. monogramú gyűjtő (Segantini), Völgyessy Ferenc (Aba-Novák, Szőri J. Kukovetz N.) és mások vettek részt, művészettörténeti értékű alkotásaikkal. A tárlat anyagának tekintélyes részét főleg a szegedi Szerb Egyház gyűjteményéből kikerült szakrális művek tették ki.

46 A helyi egyházi gyűjteményekkel kapcsolatban csak érintőleg hozzuk szóba a szegedi görögkeleti, evangélikus és református templomok egyházművészeti kincseit, úgyszintén a rom. kath. püspöki rezidencia képző- és iparművészeti alkotásait, a Fogadalmi templom, a felsővárosi r. k. (minorita) templom festészeti, ötvösművészeti tárgyait és nem utolsó sorban az alsóvárosi templom ferences kincstárában őrzött ikonokat, kelyheket és más egyházművészeti tárgyakat, melyeknek nagy része adományok útján került a felsorolt helyekre.

47 Ezekből egyes darabok, a helyi minoritáknál {Barokk mester oltárképe, Salzburgi barokk szobrász feszülete, stb.), de amint említettük, legfőképpen a szegedi szerb egyház tulajdonát képező gazdag anyagból (Kievi mester, At hősi kolostor-festő, Moszkvai ezüstkovácsí Kazáni mester, Délszláv festő és más régi művészek szakrális munkái) kerültek bemutatásra a fenti kiállításokon.

48 A régi szegedi családok műkincsállományában — éppúgy, mint az ország egykori magángyűjteményeiben, — a két világháború nagy károkat okozott. De emellett a hozzá nem értő — gazdájukat vesztett — értékes kollekciókból mielőbb pénzt akaró örökösök is gyakran előidézték a híressé vált gyűjtemények széthullását. Sokszor értékükön jóval alul jutottak bejegyzett művek illetéktelenek kezébe, akik azután busás haszonnal ismét továbbadták az általuk „áru"-nak tekintett műalkotásokat, melyek sokszor külföldre jutottak. Szerencsére — bár ritkán — vannak ellenpéldák is, amikor távol élő szegedi származású művészek és gyűjtők adományaival gazdagodnak hazai múzeumaink. Az alábbiakban ilyen példára utalunk. A városunkból elkerült s azután híressé vált emberek sorába tartozott Schwaiger Imre (1868—1940), a Szegedről Delhibe elszármazó, nevessé lett műgyűjtő, akiről először a múlt század végi (1896) helyi újságokból kapunk hírt.

49 Majd ismét 1912 elején, „Egy szegedi műkereskedő és az angol királyi pár" cím alatt, a Délmagyarország Schwaiger karrierjéről számol be.

50 Legújabban —1971 májusában — pedig Péter László emlékezett meg róla.

51 A rendkívül érdekes életalakulású, Szegeden született s itt érettségizett, majd Londonba, s ezt követően Indiába került és gazdag műgyűjtővé emelkedett Schwaigertol származik a budapesti Keletázsiai Művészeti Múzeum értékes indiai gyűjteményének nagy része. Péter bőséges adatú cikkében Baktay Ervin ismert indológus, művészettörténész véleményéből is idéz, mely szerint Schwaiger „... mindvégig megmaradt magyarnak. Jóllehet angol nőt vett feleségül, fia mint angol tiszt szolgálta végig az első világháborút, leánya szintén angolhoz ment feleségül, neki pedig — az Angolországban jólismert, megbecsült műgyűjtőnek és 46 Lásd: EVK; (t. j.) Temesvári József : i. m. 47 P. Brestyánszky Ilona: Csongrád megye iparművészeti kincsei. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970-2. Szeged, 131—169. 48 Lásd: EVK 49 SzN 1896. nov. 29. 50 Egy szegedi műkereskedő és az angol királyi pár (Schwaiger Imre karrierje). Délm. 1912. jan. 25. 61 Péter László: Szegedi műgyűjtő Indiában. Délm. 1971. máj. 2. 300