A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagyma-részvénytársaság története 1900 és 1918 között

pánja írt át a polgármesternek, hogy már több mint egy éve utasította, a termelők védelme érdekében dolgozzon ki egy szabályzatot „nehogy a hagymakereskedelem szabadosságának örve alatt kétes megbízhatóságú elemek egészségtelen, sok esetben pedig tisztességtelen versenye a termelők kárára a hagymával űzött kereskedelmet veszélyeztesse és ezzel a makói piac jó hírnevét tönkre tegye!" Mivel a polgármester mindeddig semmit nem közölt az ügy állásáról, felszólította, tegyen jelentést, mi tör­tént s egyáltalán elkezdték-e a szabályzat megalkotását az általa elrendelt személyek meghallgatásával. E levélből tehát az derül ki, hogy a polgármester a vármegye utasítására kezdett foglalkozni a dologgal. A polgármester azonnal válaszolt, megírta, hogy az értekezlet már megvolt s dolgoznak a tervezeten, de még kért 60 nap hala­dékot. Ezt meg is kapta az alispántól a város, egyben Pollák Sándor felkérést kapott a vármegyétől, hogy szakértelmével segítse a szabályzat kidolgozását. 1904. december 5-ére készült el az első tervezet, ezt tájékoztatásul megküldték a megyének ill. észre­vételezésre Pollák Sándornak és a többi korábban felsorolt érdekeltnek. Az észre­vételeket 1905. január 10-ig lehetett megtenni, s az újabb megbeszélést 1905. január 17-ére hívta össze a város. (Két év már eltelt.) A január 17-i értekezletig egyetlen részletes kiegészítő javaslat érkezett, Iritz Gyuláé. Iritz Gyula kiegészítésében javasolta, hogy: — az egyes zsákok súlya külön megegyezés nélkül 1 kg-nak számítassék, amint ez már évtizedek óta gyakorlatban van; — a mérlegelést 50 kg-os zsákokban egalizálva az eladó végezze; — a bejegyzett cégek hivatalnokai külön meghatalmazás nélkül is vásárolhassanak; — a vételár általában egyéb megállapodás hiányában az átvétel után azonnal legyen fizetendő; — a vitás ügyeket eldöntő bizottságba pedig a rendőrkapitányi hivatal által kijelölt személyen kívül az eladó és a vevő által kijelölt egy-egy személy is vegyen részt; — és határozza meg a szabályrendelet, melyek azok a kihágások, melyek elkövetői a piac­ról rendőrhatóságilag kitilthatok. A megbeszélésen többé-kevésbbé a legelső ülés résztvevői voltak ismét jelen. Hiányzott GrófT Gyula, az első változat kidolgozója, aki Nagyszentmiklósra került el, dr. Ormos Ede ügyvéd, Stentzki Ernő, Léderer Herman, Soltzer Jakab és Szusz Simon kereskedők, ellenben meghívó nélkül az ügy iránt érdeklődvén megje­lentek Rácz István, Varga Ferenc, Bárányi József, Szőke István, Landesmann Mór, Strausz József, Bárányi Imre, Pollák Izrael, Paskesz Tóbiás és Schwartz Áron hagyma­kereskedők. A jegyzőkönyvet Gera Sámuel vezette. A tanácskozáson a polgármester ismertette az addig történteket, beterjesztette az előzetes tervezetet és a kiegészítő indítványt, majd megkezdődött a vita. Az ered­mény: megszületett a szabályrendelet második (első bizottsági) fogalmazványa. Az Iritz-féle javaslatok nagyobb részét belefoglalták a szabályrendeletbe, két tételét azonban nem. Nem tágított a tanács attól a szabálytól, hogy a piacon csak a rendőrség által kiállított igazolvánnyal rendelkező megbízottak vásárolhassanak! (5. §.) A másik javasolt kiegészítés pedig annyira kézenfekvő volt, hogy azt sem vették be a rendeletbe. (A vételár az átvétel után egyéb megállapodás hiányában azonnal fizetendő.) Röviden tekintsük át a szabályrendeletet. Az első szakasz meghatározta a hagy­mapiac helyét a Széchenyi tér keleti oldala és a Deák Ferenc utca északi oldalában. A hagymapiacon az árak 100 kg árura vonatkoztak. A zöldségeket és a fokhagymát akár súly, akár csomónként is lehetett árulni. A hagyma mérlegelése 50 kg-os zsákok­ban történhetett és csak hidas mérlegen lehetett mérni. Ezen gyakorlati intézkedés után következtek a legfontosabb rendszabályok. Hagyma- és zöldségkereskedéssel a városban csak az foglalkozhatott, aki erre hatósági iparigazolvánnyal bírt. Amennyi­ben ezen kereskedő nem személyesen akart eljárni a piacon, megbízottját („cenzár") 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom