A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Művészettörténet - †Szelesi Zoltán: Műgyűjtés Szegeden I.
Régi szegedi műgyűjtőcsaládok A szegedi műgyűjtés gazdag múltra tekint vissza. A XIX. században élő helyi műtárgykedvelő családokról Bálint Sándor: Szeged városa с könyve (1959) is említést tesz. Többek közül Schaeffer Ádám 1 itteni vaskereskedő Vedres István által 1809-ben tervezett copfstílusú házának fényes berendezését emeli ki. Ebből tudhatjuk meg, hogy Schaeffer szobáinak rózsafából díszített padozatát párizsi szakmunkások készítették. A mennyezetfestmények holland művész nevéhez kötődtek. A bútorzat és egyéb berendezés szintén nyugati mesterektől származott. Szép ötvösmunkákat, valamint meisseni és altwieni porcelánokat is őrzött. Francia és holland festők művei mellett állítólag egy Rubens-képe is volt. Schaefferen kívül — a már említett — Vedres István szegedi építész és Korda János idevaló 48/49-es nemzetőr ezredes műgyűjtőfamíliáját kell előjáróként megemlítenünk. A Korda-örökösök 1860-ban történt adományaként közgyűjteményünkben ma is őrizzük a Joó Ferenc által festett Korda János arcképet. A későbbiek során, a múlt század második felétől, kisebb helyi gyűjteményekről, mint pl. Kováts István szegedi építőmester kép- és bútor műtárgyairól szerezhetünk tudomást. Már őelőtte, Krebsz Mihály vaskereskedőnek főleg a fiai festményeiből két szobát betöltő képtára volt, melyről a korabeli Szegedi Híradó is írt. 2 Városunkban az első szökőkutas, kulturáltan kialakított kertet is Krebsz hozta létre. A század harmadik negyedében Mayer Ferdinánd is tekintélyes helyi vaskereskedőnek számított, aki a „Fekete-ház" tulajdonosa volt. A róla író Ybl Ervin szerint 3 , házának berendezése — a romantikus-gót stílusú bútorok — is a tervező építész, Gerster Károly rajzai alapján készültek. Mayer rokona volt Rákosi (Krebsz) Nándor, neves itteni festő, akitől családi arcképén (1865) kivül, tájábrázolásokat is őrzött. Érdemes számba venni azokat az adományokat, melyeket a helyi műgyűjtőcsaládoktól — az utóbbi száz év során — a szegedi múzeum ajándékként kapott. Az 1851-ben meginduló adományok a Közművelődési Palotában elhelyezésre váró Szeged Városi Múzeum képtáranyagának megteremtését célozták. A múzeumba került művek állományba vételét, beleltározását maguk az igazgatók végezték. Reizner János 1892-ben lefektette „A Szeged Városi Múzeum történeti képtárának naplójá"-t. Utódai, Tömörkény István és Móra Ferenc vezetése alatt pedig a „Szeged Városi Múzeum szépművészeti osztályának Lajstroma" szolgált hosszú évtizedeken át a múzeumba került műtárgyak állományba vételére, egészen 1952-ig. Ettől kezdve napjainkig újabb leltárkönyveket vettünk használatba. Ha múzeumunk régi leltárkönyveibe belepillantunk, úgy 1890—95 között a következő adományokat látjuk bejegyezve: Ismeretlen: Klauzál Gábor első nejének arcmása, Mertz János; Dugonics Ádám arcképe, Ismeretlen: Dugonics András portréja, Jakobey Károly: Földváry Sándor arcképe, Ismeretlen: Bogyó Károly és Bogyó István portréi. E műveket Stein János, Vígh Gyula, Bánhidy-család, Földváry Lajos és Örhalmy Lajos helyi művészetkedvelők adományozták közgyűjteményünknek a portrék felsorolása szerint. Velük szemben már igazi műgyűjtő volt Zsótér Andor, a híres szegedi hajósgazda — Mikszáth Kálmán barátja •—, aki értékes grafikákkal rendelkezett. Ebből a kilencvenes évek elején a helyi városi múzeum számára több mint negyven rajzot ajándékozott. 4 E stúdiumok között olyan egyedi vázlatok 1 Bálint Sándor: Szeged városa. Bp. 1959. 92. 2 Szegedi Híradó (továbbiakban: SzH) 1862. áprl. 12.; 1863. áprl. 8., áprl.25.; 1864. áprl. 9., jun. 25. 8 Ybl Ervin: Egy szegedi műpártoló. Művészettörténeti Értesítő, 1961.42—44. 4 Lásd: A Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti leltárkönyvének 54 406 sz. bejegyzéseit. 290
