A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Természettudomány - Csizmazia György–Gaskó Béla: Beretzk Péter örökletéte

A nyílt víztükröt és ezzel együtt a mélyebb vizet kedvelő fajok száma mindössze 16 (11,51%). A szegélycönozisok madárvilága már jóval gazdagabb. Az időlegesen vízzel borított területek (mocsárrétek, sömlyékesek, tóközeli szikes puszták (15 faj, 10,79%), a nád- és sásszegély (31 faj 22,30%) valamint a vízparti ligeterdők társulásai (7 faj, 5,04%) tartoznak ebbe a heterogén kategóriába. Az erdők és a kultúrterületek életközösségéből 63 faj (45,32%) látogatta a kérdéses területet. A számok a Fehér-tó és a környező részek közötti szorosabb kapcsolatra utalnak. Az így kialakult nagyobb egység különböző biotopok részhalmazaiból áll. Sajnos ebből adódóan kevésbé stabilis és nehezen vizsgálható. A vonzási körzet határainak elbírálása sem egyszerű. Feltételezéseink szerint itt a trofikus tényezők, továbbá a vonulásoktól függetlenül létező szezonális jellegű koexistencia a döntő. Tavasszal és ősszel egy csapásra minden megváltozik. Vonuló madarak tízezres csapatai lepik el a környéket. Többnyire hosszabb-rövidebb pihenő után folytatják útjukat. 72 faj (34,12%) feltehetően csak vonulások idején vagy téli vendégként érintette a Fehér-tavat. A problémát bonyolítja, hogy kóborló (zömmel fiatal) példányaik költési időben is feltűnhetnek. Esetenként számolnunk kell az „átnyaraló" és az „áttelelő" egyedekkel. A Dél-Alföldön szórványosan fészkelő fajokkal néha hosszú évekig kizárólag ezekben a tömeges madármozgásokkal járó időszakokban találkozhatunk. Nem érdektelen tehát ennek a 72 fajnak az alaposabb elemzése. A vizek és a nyílt füves területek madarait abba az életközösségbe soroljuk, amelyik fehér-tavi tartózkodásukra jellemző. A jórészt gyorsabban átvonuló erdei és kultúrakövető csoportot külön jelöljük. Hasonló megfontolás alapján, mint a hazánkban fészkelő madaraknál a vonuló és a telelő fajokat együtt tárgyaljuk. A lecsapolt tómedrekkel kibővült szegélycönozisok 27 faj (37,5%) számára biztosítják az erőgyűjtést a további úthoz. A nyílt füves területeket (a vetéseket is beleértve) 12 faj (16,66%) látogatja. A nyílt víztükör újabb 16 fajt (22,22%) vonz ide. A sort 17 erdei és kultúrakövető faj (23,62%) zárja. (5. ábra) — Életmódtípusok Kéve 1960, Makatsch 1966 és Székessy 1958 alapján. — 5. ábra. A kizárólag vonulásokkor előkerült, illetőleg a Fehér-tavon telelő 72 faj biotopok szerinti eloszlása A képet a nálunk is fészkelő vonuló madarak nagy létszámú rajai teszik igazán tarkává. Beretzk Péter szavaival élve, a tó ilyenkor „Európa egyik legnagyobb madárszállójává" válik. Kiváltképp akkor igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a tavon a vonzási körzet nélkül 1953-ig mindössze 60 faj fészkelését sikerült bizonyítani. (Beretzk 1953) 405