A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Régészet és határterületei - Erdélyi István: Megjegyzések a nagyszentmiklósi kincsről

21. (34.) Kerek csésze, csattal (az előző párja). Kívül-belül díszes. Külső peremén felforrasztott növényi díszes sáv van, amely két helyen kitörött. Erre forrasztották rá a csatot, peckén van támasz. A peremen a lemez kissé vissza lett hajlítva, a külső oldalra. A belső peremrészen lévő növényi dísz hátterén egészen apró körponcdísz van, olyan, amilyen a kincsben lévő más edényeken nem fordul sehol elő. A külső felén lévő domborított, állat-küzdelmi jelenet hátterét a körön belül lévő, felforrasztott filigrán-rács letakarja. 0 121 mm Magassága : 23 mm Súlya: 212,1 gr., 22 karátos arany. Belül görög felirat, a betűk szárai háromszögben végződnek. 22. (37.) Talpas kehely. A hatoldalú csőrszerű szárak vastag aranylemeze alul, a talp alatt fel lett vágva és ki van hajlítva. A félgömb alakú felsőrész kissé ferde, mert a láb enyhén görbült. A száron külön felerősített gömbtag van. A láb csövének kidolgozása látszik, az oldalak homorúak. Jól kivehető a csészerész alatt lévő gyűrű illesztése a láb csöve körül, ugyanúgy a két alsó (talpon lévő) drótgyűrűnél is. A csészerész pereme egyenesen levágott, igen apró, ovális kalapácsnyomokkal. Magassága : 65 mm Talp 0 55 mm Csészerész 0 98 mm Súlya: 213 gí., 20,5 karátos arany. A talpon mélyen vésett rovásfelirat 9 jelből. 23. (36.) Talpas kehely. A láb itt is hatoldalú cső, de oldalai egyenesek (utólag csavarral és anyával erősítették fel, nyilván már Bécsben). A láb kissé görbe, a csészerész emiatt nem vízszintes. Apró, ovális kalapácsnyomok a csészerészen, amely vastag lemezből készült. Szárán külön felerősített „gömbtag". Alul, a talpán két vésett rovásfelirat, 9, illetve 8 jelből. Az első felirat az előző kehely (a 22.) feliratával teljesen azonos. (Az eltérésre László Gy. is rámutat, i. m. 1977. 163.). • . • . Magassága: 65 mm 0 100 mm Súlya: 213 gr., 20,5 karátos arany. A fenti sorokkal csupán némi ösztönzést próbáltunk adni a további részletes kutatásokhoz, illetve néhány apró, de mégis lényeges vonásra mutattunk rá. Mint rövid jegyzetanyagunkból is jól látható, mindmáig igen élénk vita folyik a kincs tulajdonosairól, a tulajdonosok népi hovatartozásáról és természetesen a kincs darabjainak készítési helyeiről. A rovásfeliratok jelkészlete részben az 1983-ban Szarvason előkerült (közöletlen) avarkori csont tűtartó feliratain is felbukkan (Juhász Irén ásatása)*. Ez a nagyszentmiklósi kincs feliratainak besenyő voltát — melyet Németh Gyula védelmezett -?•* esetleg megkérdőjelezheti. Azt, hogy a kincs a besenyők kezén (is) lett volna, a környék besenyő eredetű nevei, így pl. a közeli Porgán puszta, a Haranga (később Aranka) patak és a kb. 8 km-re fekvő Ó-Besenyő nevei is támogatni látszanak. A lelet határozottan kincs jellegű — ezt jól látják már többen, így pl. Bálint Csanád is — azaz nem minden egyes darabja volt használható állapotban, kétség* A tűtartó feliratait 1984-ben Szarvason tanulmányoztam és az ásató engedélyével róla rajz másolatot is készítettem. 36