A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Természettudomány - Csizmazia György–Gaskó Béla: Beretzk Péter örökletéte

BERETZK PÉTER ÖRÖKLETÉTE CSIZMAZIA GYÖRGY—GASKÓ BÉLA (Tanárképző Főiskola, Biológia Tanszék — Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Dr. Beretzk Péter MÁV- főorvos 1951-ben a „Szegedi Állami Múzeumnak" ajándékozta méltán híres fehér-tavi gyűjteményét. Az 1936 óta összegyűlt, korábban letétként kezelt anyag örökletét formájában került intézményünk tulajdonába. Az örökletét legértékesebb részét — mind mennyiségileg, mind tudományos értékét tekintve — kétségtelenül a madárpreparátumok jelentették. Néhány bőrbe tömött állattól eltekintve ezek felállított példányok. A láthatóan gondos preparálás a sokoldalú tudós Beretzk Péter érdeme. A madarak mellett — igaz, jóval kisebb számban — tojásokkal, fészkekkel és emlős preparátumokkal is gazdagodott ekkor gyűjteményünk. A madarak lelőhelyei sem korlátozódtak a Szeged melléki Fehér-tóra. Ezt az örökletét alábbi helység- és tájnevei bizonyítják: Átokháza (Öttömös, Csongrád m.), Balkán, Bártfa (Csehszlovákia), Bodomi-holt-tisza, (Röszke, Csongrád m.), Csengéié, Csorvai erdő (Rúzsa, Csongrád m.), Felső-Ásotthalom (Ásotthalom, Csongrád m.), Ferencszállás, Gyálai rét (Szeged), Hortobágy, Kőrösmező (Szovjetunió) Kunszentmárton, Madarász-tó (Mórahalom, Csongrád m.), Maroslele, Szeged, Szeged-Alsótanya, Szőreg, Tápai rét (Szeged), Újszeged. A 19 lelőhely ellenére az innen származó példányszám csekély. A kérdéses madarak részben kiegészítő gyűjtések eredményei, részben Beretzk Péter vadászatainak az emlékei. A II. világháború utáni években a múzeum „természetrajzi osztályában" meglehetősen szomorú állapotok uralkodtak. Űj beszerzés gyakorlatilag alig volt, pusztulás annál inkább. A végleges széthullástól az örökletét mentette meg ezt a részleget. Másképp fogalmazva, ha nincs Beretzk-féle madáranyag, ma nincs természettudományos gyűjteményünk. Az örökletét szakszerű kezelésére hivatkozva került dr. Csongor Győző személyében ismét biológus szakember a Móra Ferenc Múzeumba. Az adományozáshoz kapcsolódva rendezték meg 1952-ben hazánk sokáig legnagyobb és legkorszerűbb természettudományos kiállítását, a „Fehér-tó életét". (Csongor 1952, Móczár 1952) Az 1982-ben egyidejűleg hatályba lépett természetvédelmi rendelkezések (A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1982. évi 4. sz. törvényerejű rendelete, a Minisztertanács 8/1982 (III. 15.) sz. rendelete és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Elnökének 1/1982 (III. 15.) OKTH sz. rendelkezése) a hagyományos vadászó-csapdázó gyűjtési módokat a közgyűjtemények számára is végképp lehetetlenné tették. Ez mélyreható változást idézett elő a korábban sokszor már ballasztnak tekintett preparátumok jelentőségének megítélésében. Mivel a védett fajok esetenként 377