A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Dalol a tenger, dalol a múlt (Erdélyi Mihály művészetéről)

is viszontlátjuk a tengerparti részletek festőjét. És mégis : bizonyos mértékig rendhagyó munkával van dolgunk. Majdhogynem olyan áttetsző és illusztrációszerű ez az alkotás, mint az alapjául szolgáló, 31-ben született rajzi vázlat. Az eddigieknél tehát mindenképpen nagyobb önállósága van itt a kalligrafikus, rajzi elemeknek. Nem tudni : mennyi véletlenszerű, mennyi tendenciaszerűség van e formai elmozdulásban. Tény viszont, hogy a 40-es évek művészi termésében határozottan megerősödik a vonalkásabb, epikusabb előadás jelentősége. A rajzi és fesztészeti munkák alapján mindenesetre úgy tűnik: ebben az időben legfőképp a háború okozta emberi, társadalmi gondok foglalkoztatják az alkotót. Több rajzot készít az elpusztított hídszerkezetekről, a roncsokkal tűzdelt folyóparti tájról. 1944-ben született például az Ostrom után című grafika, amelyen a tárgyi és figurális elemek különös szerveződésével találkozunk. Az előtérben testes nőalak fekszik, akihez két sután előadott gyermekfigura kapcsolódik. Hátrább roncsokat, hajót, csónakot látunk, rajtuk két férfialak, mögöttük pedig varjak. A keményen fogalmazott, többnyire csak a körvonalakra koncentráló munka jórészt ugyanazt a feszesebb, zsúfoltabb komponálási módszert mutatja, mint amit a 20-as, 30-as évek grafikáinál megfigyeltünk. Ha viszont a hasonló tematikájú festményeket nézzük, akkor igencsak elcsodálkozunk. A korábbiakban ugyanis azt tapasztaltuk : az eltérő formai jegyek ellenére is lényegi rokonság van a rajzi jegyzetek és a képek között. Most viszont furcsa módon eltávolodik egymástól e két terület. Ki mondaná meg, hogy egy és ugyanazon alkotótól származik az előbbi grafika és a Hídépítés című kompozíció? Pedig csak négy évvel későbbi keltezésű az utóbbi munka. Mégis úgy érezzük: egy újféle festői szemlélet kibontakozásának szemtanúi vagyunk. Mert hiába keressük itt a premierplános képkivágásokat; a sűrítettebb, feszesebb szerkesztést, nem találkozunk velük. Látjuk azonban, hogy a képfelületen valamiféle „kozmikus látkép" bontakozik ki, tele hajókkal, csónakokkal, átjárókkal, gépi konstrukciókkal és sok-sok emberalakkal. Alig akad felület, ahol ne történne valami. Az átjárón szinte egymást érik a figurák, távolabb pedig hajók, csónakok, állványzatok kapcsolódnak össze. Ez a zsúfoltabb, mozgalmasabb komponálás mindenesetre a színkezelést is módosítja. Akárcsak a Roncsok a Tiszán с alkotáson : itt is a vonalkásabb, rajzosabb előadás uralkodik. Mindemellett a visszafogottabb zöldes, szürkés és barnás árnyalatoké a hangulatközvetítő szerep. Bizonyos, hogy Erdélyi munkásságának szemléleti, stiláris fordulópontján vagyunk. Igaz ugyan: a háború körüli időszakban divatos volt a mozgalmasabb építkezések témája (pl. Csók István: Margithíd, Szentiványi Lajos: a Kossuth-híd építése), a szegedi festő látásmódját azonban nemigen lehet összetéveszteni senkivel. Az alkotó ekkoriban találja meg azt a sajátságos kifejezési lehetőséget, amelyben a realista, posztimpresszionista fogalmazás a naiv világszemlélettel szövetkezik. Persze már a külföldön készült munkáknál is észrevettük: alkalmanként gyermekies, naiv színezetük volt a műveknek. A mostani nekilendülésben azonban igazában felszabadul Erdélyi epikus mesélőkedve, s a lényegesebb formai, gondolati összefüggésekről a részletekből összeépülő „nagy egészre" kerül a hangsúly. Nem véletlen például, hogy a Hídépítéssel kapcsolatban „kozmikus látképről" beszéltem az előzőekben. Minthogy ez az alkotás akarva-akaratlanul is azokat a németalföldi művészeket juttatja eszünkbe, akik hallatlan mozgalmassággal tudták megtölteni a völgykatlanok felületét vagy a tenger- és folyóparti tájrészleteket (pl. Pieter Brueghel és kortársai). E klasszikus analógia természetesen felemás értékű. Látható ugyanis, hogy az epikusabb, zsúfoltabb képszervezéshez jellegzetesen huszadik századi szerkesztésmód és geometrikusabb komponálás társul, egyszersmind elnagyoltabb folt- és felületkezelés. S az is kétségtelen : az alkotó most még nem fordított teljességgel hátat 366