A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre szegedi kapcsolatai

13. Szegedi vásár, 1932 (rézkarc) cirkusz vásznát áhítattal emlegetik a gyerekek. így — bár sejteti Vadász a sivárságot — mindent bevon a látvány, a vízió, a költészet aranyával. Mindent átleng, megszépít egy álomszerű, különleges hangulat, egy csak rá jellemző kifejezésmód. A kisemberekkel mindenütt közvetlen kapcsolatba került. A toszkán trattóriákban ivók, a piranói bárkák mellett dolgozók, vagy a bajai, mohácsi halászok jó ismerősei, kedves figurái lettek. De otthon volt a nagybányai vásárban, a zebegényi szabad cirkuszban, a debreceni vásáron, a párizsi kína-negyedben. Kezdetben kíváncsi megfigyelője volt a kisemberek életének, munkás hétköznapjainak és harsány ünnepeiknek. Korai mohácsi képei (amelyek gyakori szereplője Rézi), épp ezért külsődlegesen népiesek, jól illik rájuk Senyéi Oláh István kifejezése: „bávatag népies" művek.

25 Később, környezete pozitív hatására, a nép igazi sorsának ismerője és feltárója lett. Alföldi ihletésű lapjainak, festményeinek főszereplője az útőr, a szántó-vető paraszt, a széllel, téllel viaskodó vadász és munkás. Míg a tápéi határt ábrázoló művein elsősorban a táj lelkét, karakterét kutatta, addig az 1927—29 közti „Pihenő" sorozatán már az ember lett a középpont. Közel plánba, szinte premier plánba hozzá egyelő, 25 Senyéi Oláh István: A képzőművészetek Debrecenben (Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye monográfia, — szerk. Csobán Endre — 305.) 341