A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre szegedi kapcsolatai
utcai otthonára emlékszem, hátul, egy régi ház udvarának a végén, a keresztépületben, ahol a könnyed-karcsú művész és törékeny kedves asszonykája rézmetsző-műhelyt és és festő-ateliét is magába foglaló, aprócska fészket rendezett be... Munkáján kívül mindenben tartózkodó volt és mérsékletes. Inkább élces, mint harcos vitapartner." Hasonlóan vélekedett róla Fáy Árpád is: ,, Szerény, szinte félszeg mosolygós, ironikus és önironikus, a tréfát értő és kedvelő, társaságban vidám, de alapjában véve zárkózott és tartózkodó. Gyűlölte a fontoskodást, a nagyképűséget, egyszerű volt, póztalan, ha egyszer-egyszer új műveit mutatta barátainak, szinte lekicsinylően mosolygott, mint aki felnőtt fejjel gyermeki játékaival foglalatoskodik... Kedvenc olvasmánya volt ezidőtájt (1936 körül) a Svejk. Heteken, hónapokon át szórakoztatta barátait a könyvből felolvasott részletekkel. Ez is olyan jellemző volt rá: ellenállását a rendszerrel, a vaskalapossággal, a militarizmussal és fokozódó fenyegetettségükkel szemben, többek között így, ilyen ironikusan is kifejezte." 1 * Budapesti és debreceni évei alatt is megőrizte szegedi kapcsolatait. Családjához rendszeresen járt haza, nyarai jó részét a Tisza-parton töltötte. Különösen szerette a vízi sportokat és a csendes vízivilág figyelését. 1926 áprilisában és 1927szeptemberében (még mint főiskolás) a Kass-szállóban rendezett kiállítást. 13 1934-ben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma meghívására — a Tisza-szálló halljában volt a Debrecenben élő, de ifjúkorát Szegeden töltő Félegyházi Lászlóval és Gáborjáni Szabó Kálmánnak közös tárlata, 1936 áprilisában a Hungária-szállóban Buday Györggyel. 14 Tevékenységét különösen figyelemmel kísérte Lusztig István, Déry Ernőné és gyermekkori barátja, Bartos László nyomdatulajdonos, majd a Szegedi Grafikabarátok Köre. Ez a csoport adta ki 1936-ban „Haláltánc" című albumát. Nincs konkrét bizonyítékunk arra, hogy Vadász és Radnóti Miklós ismerte egymást, feltételezhető azonban, hogy 1930—1935 között (Radnóti szegedi egyetemi évei alatt) találkozhattak, vagy legalábbis ismerték egymást. Erre utal müveik egy részének hangulati és tematikai azonossága. 1932—1937 között a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete valamennyi külföldi tárlatán, tekintélyes kollekcióval szerepelt. (Hága, Amszterdam, Rotterdam, Koppenhága, Lemberg — ill. Chicago, Los Angeles, stb.) Öböl című rézkarcát megvette és 300 példányban tagdíjul készíttette el a chicagói rézkarcgyűjtők egyesülete. Holland kiállításain ismerhette meg műveit egy gazdag holland gyűjtő és üzletember, Wim van der Kuylen, aki már 1935-ben felkereste Debrecenben. Ettől kezdve elszakíthatatlan barát lett Wim és Ans Kuylen, Vadász Endre és Györgyi. Kuylen új utakat, lehetőségeket nyitott meg Vadász Endre előtt, segítette művei külföldi eladását, a megrendeléseket, évenkénti külföldi útjait, kiállításait. Valószínűleg Kuylen és a Tamás Galéria ösztönzésére döntött úgy Vadász Endre 1936-ban, hogy Budapestre költözik. Kedves költözési értesítő tudósított az új budapesti címről: Visegrádi utca 21. Kapcsolata erősödött a Magyar Exlibris és Kisgrafikagyűjtők Egyesületével: ezt bizonyítja a MEGE tagságának műtermében tett látogatása és „Az úrifiú, aki a paradicsomban járt,, című album kiadása 1937 karácsonyán. 1937 telén kiállítása nyílt a Tamás Galériában, majd megjelent „Budapest" albuma, amelynek lapjaiból különféle variánsokat árusított levelezőlapként a Tamás Galéria. 1936—40 között nagy európai utakat tett, jórészt Kuylenék társaságában. Többször járt Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában. 1937-ben pl. Marco Bimholz bécsi gyógyszerész, kisgrafikagyűjtő látta vendégül 1938 nyarán — Kuylenékkel 12 Fáy Árpád Sz. Kürti Katalinhoz írt levele (DMKA). 13 Ld. Szebsi Zoltán i. m. vonatkozó irodalmát! 14 D. S. (Devich Sándor): Félegyházi László—Gáborjáni Szabó Kálmán és Vadász Endre kiállítása — Szegedi Új Nemzedék, 1934. ápr. 1. 328
