A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Művészettörténet - †Szelesi Zoltán: Műgyűjtés Szegeden I.
melyben az itt megforduló múzeum- és könyvtárlátogatók immár több mint nyolc évtized óta gyönyörködnek. A századforduló körül neves helyi műgyűjtő házaspárnak számított Enyedi Lukács és felesége, Zsótér Ilona. Enyedi a Szegedi Napló alapítója és főszerkesztője, országgyűlési képviselő', publicista és közgazdasági szakember volt. Mikszáthot ő hívta le Szegedre s vele mindvégig baráti kapcsolatot tartott. Mint laptulajdonos szép jövedelemmel bírt, amelyhez felesége tekintélyes örökölt vagyona járult. Jómódjuk lehetővé tette, hogy műtárgyvásárlás céljából többször is megforduljanak külföldön. Műkincseikről Diener-Dénes József írt 1903-ban a Művészet c. folyóirat hasábjain. Szakcikkéből — melyben műről műre leírja a festményeket és szobrokat — tudhatjuk meg, hogy az Enyedi-gyüjteményben a quattrocentótól számítva képviselve voltak a különféle itáliai iskolák : a sienai, firenzei és velencei mesterek közül nevesebbeknek és kevésbé nagyoknak egyaránt megtalálható egy-egy alkotása. Állítólag Reynolds, Poussin és Watteau műveiből is őriztek néhányat. 15 Enyedi Lukács műkincsei címmel Kisteleki Ede is írt egy cikket a Szegedi Híradó 1901. március 31. számába. 16 A rangos gyűjtő megragadó hatású otthonában tett látogatásakor Kisteleki megkérdezte Enyeditol, hogy kinek a részére gyűjti a nagy értékű műveket? „... A szegedi kultúrpalota részére gyűjtöttem és gyűjtöm tovább" — válaszolta Enyedi. 17 Sajnos ez az elhatározása nem így realizálódott. Ugyanis az Enyedi-, illetve Zsótér-gyüjteményre, a tulajdonosok halála után, az oldalági örökösök tették rá kezüket, mivel végrendelet útján nem hagyományozott a házaspár festményeket közgyűjteményeknek. Jóllehet e remek kollekcióra nemcsak a szegedi múzeum, de a Szépművészeti Múzeum is jogot formált, mégis a művek nagy részét 1923-ban Budapesten elárverezték az örökösök, s a műtárgyak közül sok külföldi tulajdonba ment át. Végül is három kép, egy XV. századi (Toszkánai iskola: Mária koronázása) és két XVI. századi festmény (Bronzino?: Angyali üdvözlet; G. A. Bazzi, Sodoma-iskolája: A Szentcsalád) 1925-ben a szegedi múzeumba került. 18 Az Enyedi-gyűjtemény Térey Gábor által készített leíró lajstromát — kéziratként — 1923-ban a Szépművészeti Múzeumban helyezték el. Végül említjük meg, hogy az Enyedi-gyűjteményt — még a tulajdonos életében —, a Budapesti Orvosszövetség által 1902-ben, a Műcsarnok termeiben rendezett nagyszabású kiállításon mutatták be. Az olasz és németalföldi képekből álló 53 műve, a IV. kabinetben volt látható. 19 A század első két évtizedétől kezdődően, s aztán a két világháború között is, Back Bernát szegedi malomtulajdonos gyűjteménye emelkedik ki. Back művészeti szerepléseivel 1911 elején kezdtek foglalkozni a helyi lapok, 20 amikor is a nevessé vált műgyűjtő felolvasásairól adtak számot, melyeket a festészet klasszikusairól és esztétikai kérdésekről, a Szegedi Képzőművészeti Egyesület rendezésében tartott. Back 1912 őszén műalkotásainak „közmegismertetésére" nyilvános múzeumot létesített a Kárász utcai Eisenstadter-ház első emeleti helyiségében. 21 A Back-gyűjtemény 15 Diener-Dénes József : Az Enyedi-gyűjtemény. Művészet, 1903. 50—56. 18 Kisteleki Ede: Enyedi Lukács műkincsei. SzH 1901. márc. 31. 17 Kisteleki E.: i. m. 18 SzN 1922. máj. 6. ; 1.) Toszkánai iskola (XV. sz.): Mária koronázása. Fa, tempera, 78X54 cm Ltsz.: 50.73.; 2.) Bronzino, Agnolo?: Angyali üdvözlet. Fa, olaj, köralakú, átm.: 157 cm. Ltsz.: 50.47. ; 3.) G. A. Bazzi Sodoma-iskolája: A szentcsalád. Fa, olaj, köralakú, átm. : 67,3 cm. Ltsz. : 50.78. 19 SmkóK.: lm. 17. 20 SzH 1911. jan. 26., febr. 9., 23.; Délm. 1911. jan. 26., febr. 24. 21 Délm. 1912. szept. 27.; 1917. jún. 3. 293
