A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Új- és legújabbkori történet - Tóth István: Adalékok a Békés megyei szlovákok anyanyelvi művelődéséhez (1919–1939)
kép kialakításához alább a már említett szerzőtől néhány érdekes részletet fogunk idézni. (A bővebb, alaposabb érdeklődést tanúsítók számára ajánljuk a Békési Élet 1973/1. számát, valamint a Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba Történeti Adattárában 786/1972. sz. alatti pályamunkát.) „Az első világháború végéig a békéscsabai szlovák evangélikusok is a felvidéki naptárakat (pl. Tranovsky Kalendár) olvastak. Trianon után azonban e téren is át kellett térni az önellátásra, így született meg a Cabiansky Kalendár. 1920 szerényen lépett be a csabaiak életébe." 26 A szerény belépést arra alapozza, hogy nem volt rajta sem a szerkesztő neve, nem írtak beköszöntő sorokat. Mindössze 10 lap volt az összterjedelem. Persze a fontos, hogy megjelent, elindult útján a korszellem által is követelt, élő szlovák nyelven írt naptár. 27 S mekkora érdeklődésre számíthatott, azt a következő adatokból is láthatjuk. 1920-ban 20 oldal terjedelemben, 2500 példányszámban jelent meg. 1922-ben 95 oldal és 5000 példányban, 1925-ben megjelenésének csúcsán van : 144 oldal terjedelemmel és 10 000 példányban jelent meg. A következő években sem mondhatjuk, hogy stagnál, de mindenféleképpen hasznos, hogy megállapodik egy 120 oldal körüli terjedelemben és 6—8000 közötti állandó példányszámban. „Az első évfolyamban csak néhány külföldi ismertető cikk, életrajz, oktató írás található. A versek és elbeszélések leginkább szlovák klasszikusoktól valók, (A. Sládkovic, Somolicky, Vf bicky, Vajansky) vagy oroszból való fordítások (Tolsztoj, Puskin, Csehov). Az alföldi szlovák költészetet kizárólag az egykori békéscsabai tanító, Sztraka Károly verses tanmeséi képviselik, a békés megyei szlovákság életével való kapcsolatot pedig a „Békéscsaba alapítása" című folytatásos történeti ismertetés jelenti." Ugyanitt megjegyzi, hogy csakhamar más helytörténeti, néprajzi, gazdasági és nyelvészeti írások is megjelennek. Ez többek között annak is köszönhető volt, hogy gyakorlatilag kibővült szerzői gárdája. Kezdetben egyházi tisztségviselők írtak, de felhívásukra idővel lelkes szerzői csoport alakult ki a naptár körül. így szerzők voltak: Dr Szeberényi Lajos Zsigmond, Dr. Szeberényi Gusztáv, Francisci Mihály; Verseket írtak: Gercsi János és JankÖ V. (Valastan) Zsófin. írtak cikket és közöltek saját gyűjtésű népdalt Baukó György, Szekerka János. Vidékről is felsorakoztak: Pitvarosról — ifj. Hudák István, Szarvasról — Korbely András és János, Nemcsok István. Tótkomlósról Kulik András és Paulik Pál. Kondorosról Brhlik Pál. Medgyesegyházáról Kokavecz András, Nagybánhegyesről Schléger András. 28 A Kalendár jelentőségét túlbecsülni nem szabad, de szembe kell szállnunk azokkal a véleményekkel, amelyek jelentéktelen 29 , silány és hatástalan sajtóterméknek minősítik. Különösen akkor, amikor szemügyre vesszük az általános helyzetkép mellett a Kalendár fejlődésének útját. Nem túlzunk, ha — nem kizárólagos, de — jelentős hatását véljük észlelni a Békés megyei szlovákok kulturális igényeinek fellendülésében. Amint említettük, 1925-ben a legnagyobb példányszámban és terjedelemben jelent meg. 1927-ben észlelik a hatóságok egy szervezett kulturális központ létrehozásának szándékát. Konkrétabb támaszokhozjutnánk, ha ilyen szempontból vizsgálná át szakember а С К. egyes évfolyamait. Dedinszky Gyula érthető módon a naptárt, mint önmagában is nagyjelentőségű tényt elemzi, s a politikától távol marad. A további elemzés még elvégzendő. 2 « Dedinszky Gyula 1969. 137. 27 Dedinszky Gyula 1972. 9. 28 Dedinszky Gyula 1972. 83—84. Bartalská, Eubica 1981.151. Dedinszky Gyula 1969. 151— 152., 154., 172—173, 186—190. 29 j-s 1931. 656. 274