A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt 1918 októberében

A király — Mayer szerint — „rendkívüli érdeklődéssel hallgatta meg" a Kisgazdapárt vezetőit és a végén arról biztosította őket, hogy „a válságot népkormánnyal akarom megoldani, amelyben az önök pártja is képviselve van." A párt vezetői történelmi fontosságú események érezték a találkozást a királlyal, amit véleményük szerint elsősorban „a magyar nép politikai érettsége és öntudatra ébredése" vívott ki. Magukat a parasztság igazi képviselőinek tekintették és az volt a véleményük, hogy a többi párt vezetői — beleértve a Nemzeti Tanácsba tömörüloket is — ,,nem ismerik a nép igazi bajait, vágyakozásait, akaratát." De ha ismernék is azokat, akkor sem terjesztenék a király elé, — állították — mivel hogy ezzel saját maguknak és saját osztályuknak ártanának." Jól látták, hogy a „nép érdekei és jogos kívánalmai a legtöbb esetben összeütközésben vannak a nagyurak érdekeivel."

20 Itt természetesen elsősorban a parasztság és a földbirtokosok ellentétére gondoltak: a radikális földbirtokreform követelése a feudális eredetű nagybirtokrendszer fölszámolását jelentette, amely nemcsak a kormánypárt, de az ellenzéki Függetlenségi és 48-as Párt mögött felsorakozó földbirtokosok érdekeit is sértette. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy a Kisgazdapárt vezetői — különösen Mayer János — Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezése ellen, és gróf Hadik János mérsékelten liberális politikus mellett foglaltak állást, és azt bizonygatták a királynak, hogy Károlyi mögött nincsenek tömegek.

21 Ehhez — az igazság kedvéért — azt kell hozzátenni, hogy a Kisgazdapárt vezetői (a többi mérsékelten ellenzéki parlamenti párt vezetőivel együtt!) egy olyan széles körű programmal rendelkező koalíciós kormány létrehozását szorgalmazták, amelyről feltételezték, hogy a szociáldemokraták is rokonszenvvel fogadják. A szociáldemokrata és a polgári radikális párt vezetői — akiket a király szintén október 26-án fogadott először — azonban csak Károlyi Mihály miniszterelnöksége és a Nemzeti Tanács programja alapján voltak hajlandók az új kormányban részt venni, és a forradalom kitörésének veszélyeire hívták fel a király figyelmét.

22 Mindezek hatására a király a kihallgatások után Károlyival együtt utazott el Bécsbe, mert ott akarta őt kinevezni miniszterelnöknek, természetesen egy koalíciós kormány élére. E véleményét azonban megváltoztatta! Az történt ugyanis, hogy a három nappal korábban az Osztrák—Magyar Monarchia közös külügyminiszterének kinevezett Andrássy — az események hatására — végre felmondta a németekkel kötött szövetséget és Wilson 18-i jegyzékére válaszolva fegyverszünetet és a béketárgyalások megkezdését kérte az antanttól. Ebben elfogadta Wilson követeléseit, így a jugoszlávok és a csehszlovákok önrendelkezési — beleértve az elszakadás —jogát is.

23 Az olasz front felbomlásának következtében a Monarchia vezetői azonban be sem várták e jegyzékre érkező választ, azonnal fegyverszünetet kértek Olaszországtól. „A perszonálunió ígérete után a különbéke ajánlat és a fegyverszüneti delegáció elutazása nagymértékben csökkentették az uralkodó rezsim és a Magyar Nemzeti Tanács külpolitikája közötti különbségeket."

24 Ezért a király és tanácsadói (köztük Andrássy is) úgy vélték, hogy megakadályozhatják a forradalom kirobbanását és a Nemzeti Tanács hatalomra kerülését. A király ezért nem nevezte ki Károlyit miniszterelnöknek. A kormányválság megoldására 27-én Budapestre küldte József főherceget, aki ismét tárgyalásokat kezdett a pártvezérekkel. Október 29-én találkozott Nagyatádi Szabó István20 Magyar Lobogó, 1918. november 3. 2—3. 21 Károlyi Mihály i. m. 357. 28 Az Újság, 1918. október 27. 2. 23 Andrássy jegyzékét közli a Magyar Lobogó, 1918. október 3. 3. 24 Hajdú T. i. m. 47. 262