A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Új- és legújabbkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt 1918 októberében
Ilyen kül- és belpolitikai helyzetben kapott végre szót október 19-én, a parlamentben Nagyatádi Szabó István, a Kisgazdapárt vezetője. Megállapította, hogy „a képviselőház idejét múlta..., képe a választások után meg fog változni." (Ebben a képviselőház szélsőbaloldalán ülő Függetlenségi és 48-as Párt tagjai is egyetértettek vele.) Hangsúlyozta, hogy a választások után a munkások, a parasztság és a nép képviselői sokkal nagyobb arányban lesznek képviselve. így „egységes kormánypárt nem tud majd alakulni és csak több párt összefogása alapján lehet majd kormányt alakítani." Öntudatosan kijelentette: a „mi hátunk mögött sokkal több választó áll, mint az urak gondolnák", ... „egy jövő választás után sokkal többen leszünk; hiszen igen nagy azoknak a száma, akiket mi itt képviselünk." Ezután Vajda Sándor előző napi hozzászólásának hatására foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. A többi ellenzéki párt képviselőinek helyeslése mellett állította, hogy a nemzetiségek által tapasztalt elnyomás „ugyanúgy megvolt a magyar nép körében is." Ezt a következőkkel bizonyította: 1. „A birtokrendezésnél a magyar kisgazdát éppúgy kiszorították a földből, mint a nemzetiségi kisgazdát." 2. A magyar falvak lakossága „saját bíráját vagy jegyzőjét sok esetben ugyanúgy nem választhatja meg saját akaratából, mint a nemzetiségek. 3. A magyar parasztságot a megszüntetésével ugyanolyan jövedelemtől fosztották meg, mint a nemzetiségieket. 4. Az erőszakos magyarosítást hangoztató nemzetiségi képviselőkkel szemben azt állította, hogy a „románok képesek voltak a magyarokat románosítani." (Ezt a kijelentését a képviselők jobb- és baloldala helyeselte!) 9 A legújabb marxista történettudományi eredmények bizonyítják, 10 hogy Nagyatáti Szabónak sok vonatkozásban igaza volt a fenti kérdésekben. Abban azonban nem érthetünk vele egyet, hogy a külön nemzetiségi sérelmek hangoztatását nem tartotta indokoltnak. Nemzetiségi sérelmek ugyanis voltak a korabeli Magyarországon! Lényegében ezt Nagyatádi is elismerte—amikor azt mondta, hogy a közigazgatásban dolgozó hivatalnokok nem beszélnek velük anyanyelvükön és a bíráskodásban sem használják a nemzetiségek nyelvét. Nagyatádi szerint a nemzetiségek „ugyanazon szabadságjogot élvezzék a legtökéletesebb mértékben, amelyet a magyar nép élvez." Egyetértett azzal a törekvésükkel, hogy „nyelvüket szabadon használhassák iskoláikban és hogy közigazgatási tisztviselőiket saját maguk választhassák meg." Ugyanakkor a képviselőház ellenzéki pártjainak helyeslése közepette kijelentette : „ha valaki azt érti a nemzetiségek önrendelkezési joga alatt, hogy Magyarország belterületén valami autonómia címén esetleg külön parlamentet tartsanak maguknak és külön önkormányzattal bírjanak, ezt, akármilyen súlyos is a helyzetünk, ma Magyarország fel nem ajánlhatja." Az ilyen nemzetiségi autonómiát nemcsak magyar államjogi szempontból tartotta elfogadhatatlannak, de a gyakorlati életben is keresztülvihetetlennek, mert a lakosság etnikailag (pl. Erdélyben) szétválaszthatatlanul összekeveredett. Ezután a Wekerle miniszterelnök által bejelentett perszonálunió kérdésével foglalkozott. A Kisgazdapárt — mondotta — szívből örül azok megvalósításának, de azt „azoknak kellene keresztülvinniök, akik mindig követelték", vagyis az ellenzéki 48-as pártoknak. Ezzel a gondolatával a Ház szélsőbaloldalán elhelyezkedő Függetlenségi és 48-as Párt képviselői egyetértettek. Azzal azonban már nem, hogy „a pártok fogjanak össze a mai nehéz helyzetben, először össze kellene fogniok a 48-as pártoknak, azután ugyanezt meg kellene kísérelni az országgyűlés minden 9 Képviselőházi Napló, 1910. XLI. k. 337—338. Nagyatádi Szabó István beszédét nagy általánosságban elemezte J. Tóth i. m. 38—41., amit én pontatlannak, ezért elfogadhatatlannak tartok. Király i. m. 174—175. pedig csak Nagyatádi ellenzéki magatartásának tompulásaként értelmezte. 10 Romsics Ignác: Az agrárkérdés nemzeti—nemzetiségi aspektusa 1890—1918 között = Forrás, 1986/1.26—30. 257