A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt 1918 októberében

Ilyen kül- és belpolitikai helyzetben kapott végre szót október 19-én, a parla­mentben Nagyatádi Szabó István, a Kisgazdapárt vezetője. Megállapította, hogy „a képviselőház idejét múlta..., képe a választások után meg fog változni." (Ebben a képviselőház szélsőbaloldalán ülő Függetlenségi és 48-as Párt tagjai is egyetértettek vele.) Hangsúlyozta, hogy a választások után a munkások, a parasztság és a nép kép­viselői sokkal nagyobb arányban lesznek képviselve. így „egységes kormánypárt nem tud majd alakulni és csak több párt összefogása alapján lehet majd kormányt alakí­tani." Öntudatosan kijelentette: a „mi hátunk mögött sokkal több választó áll, mint az urak gondolnák", ... „egy jövő választás után sokkal többen leszünk; hiszen igen nagy azoknak a száma, akiket mi itt képviselünk." Ezután Vajda Sándor előző napi hozzászólásának hatására foglalkozott a nem­zetiségi kérdéssel. A többi ellenzéki párt képviselőinek helyeslése mellett állította, hogy a nemzetiségek által tapasztalt elnyomás „ugyanúgy megvolt a magyar nép körében is." Ezt a következőkkel bizonyította: 1. „A birtokrendezésnél a magyar kisgazdát éppúgy kiszorították a földből, mint a nemzetiségi kisgazdát." 2. A magyar falvak lakossága „saját bíráját vagy jegyzőjét sok esetben ugyanúgy nem választhatja meg saját akaratából, mint a nemzetiségek. 3. A magyar parasztságot a megszüntetésével ugyanolyan jövedelemtől fosztották meg, mint a nemzetiségieket. 4. Az erőszakos magyarosítást hangoztató nemzetiségi képviselőkkel szemben azt állította, hogy a „románok képesek voltak a magyarokat románosítani." (Ezt a kijelentését a képvise­lők jobb- és baloldala helyeselte!) 9 A legújabb marxista történettudományi eredmények bizonyítják, 10 hogy Nagyatáti Szabónak sok vonatkozásban igaza volt a fenti kérdé­sekben. Abban azonban nem érthetünk vele egyet, hogy a külön nemzetiségi sérel­mek hangoztatását nem tartotta indokoltnak. Nemzetiségi sérelmek ugyanis voltak a korabeli Magyarországon! Lényegében ezt Nagyatádi is elismerte—amikor azt mond­ta, hogy a közigazgatásban dolgozó hivatalnokok nem beszélnek velük anyanyelvü­kön és a bíráskodásban sem használják a nemzetiségek nyelvét. Nagyatádi szerint a nemzetiségek „ugyanazon szabadságjogot élvezzék a legtökéletesebb mértékben, amelyet a magyar nép élvez." Egyetértett azzal a törekvésükkel, hogy „nyelvüket szabadon használhassák iskoláikban és hogy közigazgatási tisztviselőiket saját maguk választhassák meg." Ugyanakkor a képviselőház ellenzéki pártjainak helyeslése köze­pette kijelentette : „ha valaki azt érti a nemzetiségek önrendelkezési joga alatt, hogy Magyarország belterületén valami autonómia címén esetleg külön parlamentet tart­sanak maguknak és külön önkormányzattal bírjanak, ezt, akármilyen súlyos is a helyzetünk, ma Magyarország fel nem ajánlhatja." Az ilyen nemzetiségi autonómiát nemcsak magyar államjogi szempontból tartotta elfogadhatatlannak, de a gyakor­lati életben is keresztülvihetetlennek, mert a lakosság etnikailag (pl. Erdélyben) szétválaszthatatlanul összekeveredett. Ezután a Wekerle miniszterelnök által bejelentett perszonálunió kérdésével foglalkozott. A Kisgazdapárt — mondotta — szívből örül azok megvalósításának, de azt „azoknak kellene keresztülvinniök, akik mindig követelték", vagyis az ellen­zéki 48-as pártoknak. Ezzel a gondolatával a Ház szélsőbaloldalán elhelyezkedő Függetlenségi és 48-as Párt képviselői egyetértettek. Azzal azonban már nem, hogy „a pártok fogjanak össze a mai nehéz helyzetben, először össze kellene fogniok a 48-as pártoknak, azután ugyanezt meg kellene kísérelni az országgyűlés minden 9 Képviselőházi Napló, 1910. XLI. k. 337—338. Nagyatádi Szabó István beszédét nagy álta­lánosságban elemezte J. Tóth i. m. 38—41., amit én pontatlannak, ezért elfogadhatatlannak tartok. Király i. m. 174—175. pedig csak Nagyatádi ellenzéki magatartásának tompulásaként értelmezte. 10 Romsics Ignác: Az agrárkérdés nemzeti—nemzetiségi aspektusa 1890—1918 között = For­rás, 1986/1.26—30. 257

Next

/
Oldalképek
Tartalom