A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Új- és legújabbkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt 1918 októberében
A Kisgazdapárt értekezletének napján tartotta pártgyűlését a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (a továbbiakban — MSZDP), október 14-én pedig a Jászi Oszkár vezette Radikális Párt állította össze az új helyzetnek megfelelő' akcióprogramját. Összehasonlítva ezeket a Kisgazdapárt követeléseivel, meg lehet állapítani, hogy a legfontosabb kérdésekben azonos felfogást vallottak. Tehát a Kisgazdapárt ekkor még a régi kapitál-feudalista rendszer elleni küzdelem élvonalában volt. Ezt bizonyítja az is, hogy egyetértett a parlament leghaladóbb ellenzéki pártjával, a Függetlenségi Párttal: az országgyűlés összehívásában. 61 képviseló't meg is nyertek a követelés támogatására. Az aláírók között szerepelt Nagyatádi Szabó István, Mayer János, Herczegh Sándor és Nóvák János kisgazdapárti képviselők neve is. 7 Az országgyűlést október 16-ra hívták össze, ahol a reakció és a haladás eró'i elkeseredett harcot vívtak egymással. Az ellenzék lecsendesítése érdekében Wekerle Sándor miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány Wilson 1918 januárjában közzétett 14 pontja alapján azonnali fegyverszünetet kért az antanttól. Elmondta, hogy Ausztria föderalizálásával az Osztrák—Magyar Monarchia alapja megszűnt, ezért a király megbízta egy önálló törvényjavaslat elkészítésével, amelyben kimondják az Ausztriával perszonálunióban álló önálló magyar királyság léterejöttét. Az ellenzéki pártokat e bejelentések nem nyugtatták meg. A Függetlenségi Párt nevében Hock János a perszonálunió megteremtése és a béketárgyalások haladéktalan megindítása mellett javasolta az új kormány kinevezését, az ország területi integritásának megvédését, általános, egyenlő' és titkos választójogot, sajtó-, egyesülési- és gyülekezési szabadságot, mélyreható szociálpolitikát, jelentős földbirtokreformot, (konkrét meghatározásától azonban tartózkodott), a politikai internáltak hazaengedését és a külföldön levó' magyar katonaság azonnali hazarendelését. E javaslatokat azonban a képviseló'ház többsége nem fogadta el. 8 Másnap, 17-én gróf Tisza István a kormánytámogató Munkapárt nagy hatalmú vezetője elismerte ugyan, hogy „ezt a háborút elvesztettük", és a wilsoni elveken alapuló új külpolitikai orientáció szükségességét, de tagadta a magyar uralkodó osztályok nemzetiségellenes politikáját és a demokratikus államrendszer hiányát. Ez jelezte, hogy a képviseló'ház konzervatív többsége nem hajlandó jelentős belpolitikai reformokat adni. A kül- és belpolitikai események pedig ennek ellenkezőjét követelték volna. Október 18-án érkezett a hír : előző napon Törökország letette a fegyvert. Ugyanaznap az országgyűlésben Vajda Sándor ismertette az erdélyi Román Nemzeti Komité deklarációját: az erdélyi román nemzet önrendelkezését követelte, nem ismerte el a magyar országgyűlés illetékességét az erdélyi románság sorsának intézésére és bejelentette a Román Nemzeti Komité igényét a párizsi békekonferencián való résztvételre. A Romániához való csatlakozás igényét nem fogalmazta ugyan meg, de amit mondott, másképpen értelmezni alig lehetett. Október 19-én a szlovák nemezét nevében Juriga Nándor képviselő terjesztett elő hasonló deklarációt. Ezen a napon a balkáni antanthadsereg elérte a Dunát, a zágrábi Nemzeti Tanács kinyilvánította a délszláv népek egységét, Prágában pedig a Cseh Nemzeti Tanács proklamálta a független Csehszlovákiát. 7 Magyarország, 1918. október 13. 3. Bodrogközy Zoltán: A magyar agrármozgalmak története. Bp. 1929. 119. p. A jó kapcsolatot bizonyítja az is, hogy Fényes László képviselői beszámoló gyűléséről (Nyíregyháza, 1918. október 13.) táviratban üdvözölték gróf Károlyi Mihályt, a Függetlenségi és 48-as Párt vezetőjét és Nagyatádi Szabó Istvánt. Lásd: Az Újság, 1981. október 15. 3. Mérei Gyula: A magyar októberi forradalom és a polgári pártok. Bp. 1969, Akadémiai Kiadó. 35. a Kisgazdapártnak csak két képviselőjéről tud: Nagyatádi Szabóról és Mayer Jánosról. Ez pontatlan közlés. 8 Nemes Dezső: Az őszirózsás forradalom és az MSZDP. = Párttörténeti Közlemények, 1982. 3. sz. 9—10. 256.
