A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt 1918 októberében

•'. . .. . . . , A KISGAZDAPÁRT 1918 OKTÓBERÉBEN SIPOS JÓZSEF (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Közismert, hogy 1918. október 25-én a Függetlenségi és 48-as Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az Országos Polgári Radikális Párt megalakították a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely vezetésével október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom. Miért és hogyan maradt ki a Nemzeti Tanácsból és a forradalom előkészítéséből az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt (a továbbiakban — Kisgazdapárt)? E kérdésre keresem a választ tanulmányomban. Történetírásunk még nem adott megnyugtató választ e fontos kérdésre,

1 amely — véleményem szerint — szoros kapcsolatban volt a polgár-paraszt és a munkás-paraszt szövetség későbbi alakulásával is. A kérdés megválaszolása részletes és aprólékos kutatást igényelt, csak így jutottam közelebb a történeti valósághoz. A témát mégsem tekintem véglegesen lezártnak, ahhoz a Nemzeti Tanácsba tömörült pártok Kisgazdapárthoz, illetve a parasztsághoz való viszonyának további mikrofilológiai kutatása szükséges. 1918 közepére a központi hatalmak országai (Németország, Osztrák—Magyar Monarchia, Bulgária, Törökország) a gazdasági és a katonai összeomlás szélére jutottak. A nyugati fronton a július 18-án megindított soissons-i ellentámadással az antant kezébe került a katonai kezdeményezés. Az augusztus 8-i második antant támadás után a kimerült németek lassú visszavonulásra kényszerültek. A kegyelemdöfést a bolgárok fegyverletétele adta meg a központi hatalmaknak, szeptember 29-én. így a szaloniki expedíciós antanthadsereg előtt megnyílt az út az OsztrákMagyar Monarchia felé, amely csapatait a Duna—Száva-Dráva vonalára vonta vissza. A teljes katonai vereséget elkerülendő az Osztrák—Magyar Monarchia külügyminisztere szeptember 14-i jegyzékében békekonferenciára hívta az ellenséget, a status quo elérésének reményében. Csakhogy az antantnak most már nem volt sürgős a béke, teljes győzelmet akart, többek között a Monarchia felosztását. A Monarchia elnyomott népei képviselőinek (emigránsok és hadifoglyok) 1918 áprilisi római kongreszszusa ugyanis — az Októberi Forradalom hatására — a teljes nemzeti függetlenséget követelte. Ezután Wilson amerikai elnök május végén jóváhagyta külügyi államtitkára tervét: a Monarchia felosztását. Ebben elsősorban a bolsevista eszmék ellensúlyozására és a „germán ambíciók" újjáéledésének meggátolására hivatkoztak. 1 A monografikus feldolgozások egyáltalán nem foglalkoznak a kérdéssel. Lásd: Magyarország története 1911—1919, 1919—1945. 8/1. Bp. 1976. A témát érintő tanulmányok közül az alábbiakat emelem ki: Bodrogközy Zoltán: A magyar agrármozgalmak története, Bp. 1929.; J. Tóth Dezső: A A Kisgazdapárt az 1918—1919-es demokratikus forradalom idején. — Tájékoztató, 1968. 5. sz. 38—64. p.; Király István: Nagyatádi Szabó István útja a képviselői mandátumtól az őszirózsás forradalom miniszteri székéig. 2. rész. = Agrártörténeti Szemle, 1973.173—195. 253