A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Huszka Lajos: A Szeged–szatymazi Gazdakör története I.

kelte ó'ket a gazdakör működése, távolról szemlélték, s csak akkor léptek be, ha hasznot láttak belőle, ők fordítottak hátat leghamarabb a közösségnek. Igyekeztek jól élni. Gazdasági eredményeik nagy részét a szegény és nincstelen parasztcsaládok munkaerejének kihasználása által érték el. Az állattartás, a gabonatermesztés jövedelmezett számukra. Öltözködésük, szokásuk megegyezett a szegényparasztéval. Földjeiken könynyebb munkát végeztek, inkább szervezték, irányítottak a gazdálkodást. Nem látták meg a szegényparasztot, elkülönültek tőle. Termelési színvonaluk elmaradt a kor követelményeitől tanyai elszigeteltségük miatt is. E réteg nagyobb részét (50 család) iskolázottság, szélesebb látókör jellemezte. Igényesek, büszkék voltak a tanyájukra, jószágaikra, terményeikre. Tetszett nekik az úri birtokosok közti megjelenés, társalgás, csoportosulás. Nem idegenkedtek az új eljárások bevezetésétől. Az úri birtokosok gazdálkodását látva, különösen a szőlőés gyümölcstermesztés terén, sokan feladták elavult módszereiket. Nem akartak lemaradni, sokat változott mezó'gazdasági szemléletük. 2. Úri birtokosok Szegeden jól jövedelmező' állásuk, tekintélyük, házuk volt. (Városi hivatalnokok, ügyvédek, tanárok, mérnökök, orvosok, katonatisztek, iparosok, kereskedó'k, gyógyszerészek, nyomdatulajdonosok). Műveltséggel, pénzzel rendelkeztek. Tőkebefektetés, jövedelemszerzés végett, vagy divat hatására vásároltak néhány hold szőlőt, kevés szántót, legelőt. Kedvtelésnek tekintették a gazdálkodást. Dicsekedtek, vetélkedtek egymással, mind különb akart lenni a másiknál. A haladó társadalmi gondolatokra, az igényes árutermelésre érzékenyen reagáltak. Áldozatokat hoztak gazdaságuk fejlesztésére. Az alacsony nádfedelű házak helyére jól berendezett, korszerű gazdasági felszereléssel ellátott tanyaházakat, villákat építtettek. Melléképületeikben laktak a kapások, akik művelték a földet, gyömölcsöst. Az úri gazdálkodókat a gazdakörben megtaláljuk az alakulástól a megszűnésig. Számuk a kezdeti 20 családról 80-ra gyarapodott. A helybeli tanítókkal egyetértésben munkálkodtak. Szervezték, terjesztették a mezőgazdasági kultúrát és az általános műveltséget.

5 3. Kisbirtokosok — törpebirtokosok Birtokuk nagysága nem adott nekik tekintélyt. Jó modoruk, alkalmazkodó készségük révén vették be ó'ket a gazdakörbe. Kezdetben 8—10, 1920-ig 25—30 fővel képviselték a Szatymazon legnépesebb társadalmi réteget. Nagyobb arányban 1938-tól léptek be a gazdakörbe, addig ugyanis a helybeli módos parasztok és úri birtokosok lekötötték ó'ket a kölcsönzött igaerőt, mezőgazdasági gépet visszasegítő robottal vagy részes földműveltetéssel. Le kellett mondaniuk a kor gazdasági és kulturális eredményeiről, mert erejüket és idejüket felemésztette az embertelen sok munka, hogy fenntartsák családjukat, birtokukat. Legtöbbjük éhezve takarékoskodott, s kevés pénzükhöz kölcsönt vettek fel. Kis birtokukat földparcellával így gyarapíthatták tönkrement paraszttársaiktól. Vagyonuk, ingatlanuk a népes családtagok között újra aprózódott. Korszerű gazdasági szerszámokkal (vaseke, borona, vetőgép) nem rendelkeztek. Az 1929-től megindult helybeli mezőgazdasági oktatás (gazdasági szakiskola tanfolyamai) legaktívabb résztvevői lettek, s mezőgazdasági tapasztalataikat, kísérletező kedvüket, szorgalmukat 1945 után kamatoztathatták, különösen az őszibarack- és gyümölcstermesztésben. 8 Huszka Lajos 1973. 237