A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagyma-részvénytársaság története 1900 és 1918 között

elfogadott ár mellett az adásvételt, midőn azonban az áru szállítása — különösen a vasúthoz — megkezdődik, az átvétel elé minden egyes esetben akadályt gördítenek, azon a címen, hogy a szállított áru nem felel meg a mustrának, aminek oka azután ki sem deríthető, mert meg nem állapítható, hogy a kézbesített mustrát az eladó jobbította-e? avagy az átadás után lett-e az kicserélve, szóval az eddigi eljárás és gyakorlat azt igazolja, hogy az adásvételek megkötésénél sem a kereskedő sem az eladó érdeke kellőleg megóvaés biztosítva nincsen." Minderről a polgármester saját tapasztalatai alapján győződött meg és ezért indította el 1903-ban a mozgalmat, hogy az eladók és vevők közötti jogviszony tisztességes alapjai már eleve, hatóságilag szabályozva legyenek. Majd felsorolta a polgármester szabályzattervezeteinek eddigi szomorú sorsát, háromszor terjesztette elő és háromszor vette le ill. adta vissza átdolgozásra a közgyűlés. A polgármester nem csüggedt és 1908. augusztus 8-án negyedszer is a testület elé terjesztette e levél kíséretében a szabályrendeletet, mert „meggyőződtem arról, hogy annak életbeléptetése a köz javára fog szolgálni!" A városi közgyűlést most sem hatotta meg polgármestere levele, reagálása a szokásos volt „a tervezetet sokszorosíttatván tanulmányozás végett osztassa ki (a polgármester) a képviselőtestület tagjai között" volt a határozat. 1908. november 9-én ült össze ismét a városi közgyűlés s határozata ismét elodázó : „A szabályrendelet szoros kapcsolatban lévén a munkálat alatt tartott vásárrendtartási szabályzattal", arra utasította a polgármestert, hogy a „két szabályzatot együttesen terjessze a képviselőtestület elé." A legközelebbi 1908. december 14-i ülésre ez meg is történt (ötödik változat) s ekkor öt év után három lényegtelen és egyetlen érdemi módosítással („A mustra a vevő által leólmozva eladónak átadandó".) a közgyűlés végre (657 kgy. sz. hat.) elfogadta az előterjesztést. A város már a következő nap hirdetményben közölte ezt és felhívta a lakosságot, hogy akinek még észrevétele van, 30 napon belül jelentse be. E határidő elteltével (nem volt észrevétele senkinek), 1909. január 28-án terjesztette fel a város a vármegyéhez a szabályrendeletet (a 4 előbbi módosítás beillesztése utáni hatodik változatot) jóváhagyásra. A vármegye törvényhatósági bizottsága március 6-án tartott rendkívüli ülésén azt határozta, hogy az érdemi döntés előtt az illetékes kereskedelmi és iparkamara véleményének megkérése szükséges. Az alispán ezen véleményeket beszerzendő a tervezetet megküldte a földművelésügyi minisztériumba. A minisztérium is tisztán akart látni hagyma-ügyben, ezért részletes beszámolót kért. — Mért alkotott Makó városa külön szabályrendeletet a hagyma és zöldségfélék adásvételére ill. az e tárgyra vonatkozó szabályait miért nem a vásárrendtartási szabályzatba vette fel; — tart-e a város e termények csak nagybani adás-vételére külön piacot — az országos és heti vásárok alkalmával a nagybani adás-vételek a vásártérnek egy külön erre kijelölt részén történnek-e? A válaszokat természetesen a város adta meg s azt a megye terjesztette fel a minisztériumba. A külön szabályrendelet azért vált szükségessé — írta a polgármester — „mert a termelők és kereskedők közt az adás-vételből folyólag a panaszok napirenden voltak, s szükséges volt a termelők érdekében az adás-vétel körüli teendőket szabályozni" s e szabályokat azért nem építették be a vásárrendtartási szabályzatba, hogy a hagymakertészeknek könnyen érthető és áttekinthető legyen. Közölte továbbá a város, hogy a nagybani adás-vételeknek külön kijelölt helye nincs, s az a kisebb vásárlásokkal egy helyen, a város főterének külön kijelölt részén, „a hagymapiacon" történik. Míg e levélváltás történt, a vármegye 1909 december 14-iki közgyűlése két kisebb módosítási javaslattal a szabályrendeletet visszaküldte a városnak: bevásárlási jegy 230