A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

ahova mindkét tanyasorból kijöttek a felnőttek is, de fó'leg a gyerekek egy-egy tűzhöz néha 20-an 25-en is. A tüzet leginkább szárízikbol és venyigéből rakták, de sokszor tettek rá szalmát is.

31 A tüzet azért ugrálták, hogy rühesek vagy tetvesek ne legyenek. A parázsra néha azért is ráugrottak egy kicsit, hogy ne legyen vaktetűs a lábuk.

32 A vaktetű az volt, amikor télen megcsípte valakinek a fagy a lábát és az a következő télen a hideg hatására eró'sen viszketve kiújult. Néha az idősebbek is ugrottak egyet-egyet. Még a karonülő gyerekkel is ugrottak a szülei, amikor már nem volt olyan nagy a tűz. Mezítláb ugrottak mindig és nagyot sivalkodott az, aki parázsra vagy szikrára ugrott. A legénykék és az anyjuk már azt is figyelték, hogy melyik lány ugorja át a tüzet legügyesebben. 33 Ezen a napon szórták az asszonyok a gyerekeknek a szentiványi almát. Fűzfaalmának is nevezték ezt a zöldszínű hosszúkás almát, ami ugyan nem tartozott a legfinomabb gyümölcsök közé, de a régi világban amikor még nem termett ilyen sok nemesített gyümölcs mint napjainkban, a gyerekek a szentiványi almát is szívesen megették. Már kora délután csapatokban szaladtak a gyerekek az utcán és bekiabáltak a házak udvarára: „Szórnak-ё szentiványi almát?" Olyankor rendszerint már el volt készítve egy szakajtóval és kiöntötték nekik. Az volt az ügyesebb gyerek, aki többet felszedett. Az almát azzal a céllal szórták, hogy olyan bőség (bő termés) legyen gyümölcsből, hogy mindenkinek jusson. Este a szentiványi tűz körül is szórták az asszonyok az almát. Amikor a tűzugrás szokása elmaradt, az almát még sokáig, egészen az 1950-es évek elejéig szórták. A szentiványi ének emléke Apátfalván már csak szólásokban maradt fenn. így: „Hosszú mint a szentiványi ének." Vagy: „Enyúttya mint a szentiványi éneket." PÉTER PÁL NAPJA —június 29. Ezen a napon régebben, egészen a második világháború végéig nem dolgoztak. Akkoriban ezen a napon volt délelőtt az aratók miséje. Ha történetesen Péter Pál hétfőre esett, akkor kettős ünnep volt. Aki Péter Pál napján dolgozott, arra azt mondták, hogy megveri az Isten. A másik esztendőben nem fog aratni, mert beteg lesz. Délután azért bizonyos előkészület (pl. kaszakalapálás) már előfordulhatott. Sokszor Péter Pál délutánján tekintették meg, hogy hol legérettebb a gabona, hogy majd azzal kezdjék az aratást.

34 Régebben az igáslovakat csak Péter Pálig verték ki a pusztára, mert aratásra otthon kellett lenniük. Ilynekor az ökröket is hazahajtották az ökörcsordáról, de azokat a munka végeztével visszahajtották többször is. Az első világháborúig Péter Pál és Szent Mihály között a fiatalok szórakozására a nyári nagy dologidőben csak kalákát tartottak, már a farsangi bálaknái említett tánchelyül szolgáló kocsmákban. A kaláka tehát nyáron vasárnap és más ünnepnap délután tartott táncmulatság volt, amit a kocsmárosok bál helyett rendeztek. Belépődíjat a kalákában nem szedtek. Egyébként ugyanúgy marsoltak be is, ki is mint a bálákban, csak a kaláka délután 4 órától estefelé 7 óráig tartott. Naplementig, mire a hazajárócsorda hazaérkezett, otthon kellett lenni a kalákából. így hétfőn vagy az ünnep utáni napon hajnalban pihentebben indulhattak a munkába. Az 1920-as évektől már a kalákák helyett is bálákat rendeztek. 31 Juhász A. 1970. 76. 32 Lele J.—

Waldmann J. 1971. 586. 33 Borús R. 1981. 55. 34 Borús R. 1981. 55. 205