A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Nagy Ibolya: Végrendeletek és temetkezés Szentesen a 19. században

30—40 év 40—50 év 50—60 év 60—70 év 70 év felett É. 1 4 2 5 9 P. В. 9 11 17 16 15 A csecsemőket, kisgyermekeket énekszóval temették, míg a fiatalokat s javakorabelieket prédikációval; több idős személy, akit énekszóval temettek, az eklézsia szegénye, koldus stb. volt. (A vizsgált időszakra esik egy pestisjárvány 1831 auguszsában, amikor is az anyakönyv szerint: „Atemetőben tartódott Éneklés és imádság." Még korántsem befejezett ez a dolgozat, hiszen a katolikus vallásúak temetkezési szokásai, annak változásai még kiderítetlenek, érdemes lenne megvizsgálni az egyház história domusait; itt a végrendeletekben csak töredékes adat van erre vonatkozóan, pl. 1842-ben 50 VCz forintot hagynak kő kereszt csináltatására, (több ilyen adat nem is fordul elő), vagy koldusoknak pénzt — 10 VCz forintot a mise tartásakor. Ebben a dolgozatban arra próbáltam rámutatni, hogy a halálhoz, a gyászhoz a pénz is hozzátartozik, és még a halálban sem egyforma minden ember. IRODALOM Filep Antal 1971 Szokásleírások a 18. és a 19. századból. Népi Kultúra-Népi Társadalom V—

VI. 115—137. Tárkány Szűcs Ernő. 1961 Vásárhelyi testamentumok. Bp. Tárkány Szűcs Ernő. 1980 A temetés jogi rendje. In: Hajdú-Bihar temetőművészete. Főszerk. : Szőllősi Gyula. 109— 131. Debrecen. TESTAMENTE UND LEICHENBESTATTUNG DES 19. JH-S IN DER STADT SZENTES Ibolya Nagy Das Archiv von Szentes bewahrt zahlreiche Testamente aus dem 19. Jh. Es gibt keine früheren: sie wurden wahrscheinlich vernichtet. Die Erblasser haben in diesen Testamenten auch über die Art und Weise ihrer Beerdigung verfügt: einige gaben auch darauf Anweisungen, wieviel die Erben auf die „würdige Bestattung" ausgeben sollen. Ob diese Summen als viel oder wenig zählten, erfahren wir aus einer handgeschriebenen Kronik der reformierten Kirche von Szentes Antwort, die ab 1700 bis zu 1825 geführt wurde. Sebők Sámuel Szentmiklósi und Bálint Kiss Geistlichen beschrieben die damaligen Beerdigungen, wobei sie zwischen Beerdigungsweisen „mit Gesang", „mit Prädikt" und „mit Abschiedsnahme" unterscheideten. Sie gingen auch darauf ein, wieviel die verschiedenen kirchlichen Dienstleistungen kosteten. Mit weiteren Vergleichsgründen dienen die Vermögensverzeichnisse des Archivs aus den 18—19. Jh-en, die auf die Kaufkraft des Geldes schließen lassen. Die gegenwärtige Arbeit bietet eine wirtschaftsgeschichtliche Erklärung der untersuchten Bräuche an Hand der erwähnten Quellen. 192