A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szűcs Judit: A társadalmi rétegződés és a táplálkozás összefüggése Szentesen

általános. Ha hosszabb ideig maradtak egy helyen, jól kerestek, vásárlási lehetőség volt, akkor húst, tejet, sajtot, gyümölcsöt is vettek. A vállalkozónál történő vásárlás nem számított általánosnak, de ahol megszervezték, ott kötelező volt. Török János szerint is „ez vót a legdrágáb dolog". Ha nem érkezett meg időre a pénzük, akkor a Tisza melletti kubikgödrökben halásztak, vízzel főzték a tarhonyát (Bese), vagy kéregettek, ahogy ők mondták: dariztak (Dósai). Akik hangszeren játszottak, elmentek muzsikálni (Bese). A magukkal vitt, és használt edényeik voltak a bogrács, bádogtányér, bicska, kanál, esetleg tál, pohár vagy bögre. Legáltalánosabb ételeik reggelire, vacsorára: kenyér, szalonna (esetleg megpirítva, sütve, hozzá tej) ; ebédre vagy vacsorára főztek, ami leggyakrabban egytálétel volt. A bográcstársak, együtt fózők száma 2—4—6 fő lehetett (Bese, Dósai, Török). Előfordult, hogy tízen is összeálltak, egy szakácsuk volt.

25 A következő ételeket főzték legyakrabban. Lebbencs, pirított tarhonya, gulyás, paprikáshús (disznó, marha, birka), köles-, kukoricakása szalonnával, füstölt hússal, kolbásszal (vö. a szövegmutatvánnyal). A főzés általános módja, bográcsban, a szalonna zsírját kiolvasztották, a töpörtőt az ételben hagyták. Ha esett az eső, több idő volt a főzésre. Nehezebben fövő étel készült, például bableves hússal vagy hús nélkül. Akik a halat szerették, szereztek és elkészítették. A szentesiek szerint bort, pálinkát inkább a csongrádiak itták, hozták magukkal. Természetesen ebben is voltak egyéni eltérések. Bese Lajos kubikostársai a vasárnapi ebéd után a bográcsot teli főzték feketekávéval, és jól felcukrozva megitták. Gyümölcsöt, zöldpaprikát ettek, ha venni, szerezni tudtak. Füsti Molnár Bálint, önkéntes gyűjtő a kubikosok táplálkozását is leírja. A következő ételeket sorolja fel készítésmódjukat is megadva: tarhonya (pirított fordított), lebbencs, krumplipaprikás, bableves, lencseleves, borsóleves, -főzelék, pipice (búzalisztből készült gancaétel), száraztészta, palacsinta, káposztafőzelék, pörköltkáposzta, lucskoskáposzta, köleskása, salátafőzelék sült sonkával. Az ételekre vonatkozó adatokat, a gyűjtés és az idézett pályamunka ételei közötti különbségeket úgy értékelhetjük, hogy voltak általánosan készített, könnyen főzhető, viszonylag olcsó, mindenki által szívesen fogyasztott ételek mellett bandánként eltérések, főként a süthető, főzhető tésztákban, zöldségfélék használatában. A burgonyából készült ételek közül a kubikosszármát

26 nem ismerték sem a dolgozatban jelzett, sem Füsti Bálint adatközlői. A lakhely, főzés körülményei: kezdetben és helyenként később is gunyhó, istálló, szín, barakk, később lakást béreltek számukra, esetleg vendéglőben, szállodában helyezték el őket. A főzés ennek megfelelően változott, szabadtérről fedett helyre került. A kubikos és családja A kubikos generációk családjának táplálkozásában, az élelmezés módjában a cselédekéhez, gazdákéhoz viszonyítva különbségek alakultak ki. A szegényparasztok vállaltak kubikmunkát gyakran nemzedékeken keresztül. Étkezési szokásaikat, előkészítés, főzés, tárolás módját, edényhasználatát igyekeztek megőrizni, de nem minden tekintetben tehették meg anyagi körülményeik, feltételeik miatt. Városi házban lakók, albérlők voltak. 26 Füsti Molnár Bálint 1966.50. Ahol a gyűjtéssel egybeeső, nem ellentmondó jelenségek, adatok közlésére kerül sor, nem idézem külön. 26 Katona Imre 1979. 154. 173