A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szilágyi Miklós: A Mindszent-algyői uradalom halászati szerződései (1832–1861)

nagyhálót — a tiszai halászok legnagyobb és legprodüktívabb eszközét — a néprajzi leírásokból ismerjük.

33 Következtetésünk azért nem lehet túl magabiztos, mert az elmúlt évszázadban élt halászok gyakran „duna-háló" néven emlegették (ami alkalmasint a közelmúltban történt átvétel kifejezője), s egyéb források szintén újkori (talán 18—19. századi) elterjedését sejtetik.

34 így az is lehetséges, hogy — ha ekkor már nem is általánosan — ugyanazt a nagyháló-félét használták mind a tavakon, mind a Tiszán. Különösen olyan esetben lehet ezt valószínűsíteni, ha a tavak bérló'i egyetlen nagyhálóval halászhattak a folyón, szerszámkészletük egésze tehát inkább a tavak jelentette lehetó'ségekhez alkalmazkodott. Áz nem lehet kétséges, hogy a haszonvétel szempontjából a nagyhálós halászatnak volt nagyobb jelentősége. Az 5. sz. szerzó'dés szerint a folyó nagyhálós halászatáért 800 vft-ot, a kishalászatért 250 vft-t kellett fizetnie a bérlőnek ; más szerzó'désekben ugyanez az arány 420 pengó' forint — 160 pengő forint (16. sz.), illetve 595 Ft 35 kr. — 226 Ft 80 kr. (19. sz.) Azért is feltűnő' a nagyhálós halászat nagyobb produktivitása, mert a kisszerszámok között kerítőhálót és pirityet is említenek — olyan akcióközösségben működtethető' húzóháló-féléket, melyeknek használatát a 20. századi bérló'k már nem engedték meg a kishalászoknak. Recens adataink szerint ezek vitathatatlanul „nagyhálónak" minősülnek: zsákmány-tömeg elérésére alkalmasak, s ezért csak a bérlő alkalmazottai halászhattak velük.

35 A kisszerszámok közé sorolt kécét és viliiket a 19. század végén — 20. század elején is használták az Alsó-Tisza kishalászai, de korántsem volt azonos jelentőségük a szerszámkészletben. A kecét — ennek két változatát : a kuszakecét és a hosszúkecét — „főszerszámként", a viliiket főleg tiszavirágzáskor a vízfelszín közelében tartózkodó halak fogására alkalmas „idényszerszámként" jellemzik a néprajzi leírások.

36 A szerszámok felsorolása természetesen nem lehet maradéktalan ; még abban sem lehetünk biztosak, hogy a legfontosabb két szerszámot tartották említésre érdemesnek a szerződések fogalmazásakor. Nem valószínű, hogy egyéb kisszerszámokat — pl. varsa- és horogféléket—ekkortájt ne használtak volna a magányosan dolgozó kishalászok, hiszen a közel egykorú és visszaemlékező forrásaink éppen azt hangsúlyozzák, hogy minden kishalász „valóságos ezermester" volt.

37 33 L. pl. Ecsedi István, 1934. 212. skk; Nyíri Antal, 1948. 59. skk. 34 Hódmezővásárhelyen 1749-ben kér engedélyt a gyevi nótárius a dunaháló kipróbálására (Szeremlei Samu, 1911. 293.); Kunszentmártonban 1773-ban annak kell a legnagyobb taxát fizetnie, aki dunahálót tart (Szilágyi Miklós, 1966. 45.); Tápén a XIX. század első évtizedeiben emlegetik a „Duna Háló"-t (Szilágyi Miklós, 1971. 274.) Lehetséges, hogy a dunaháló többféle nagyhálónak volt a helyi neve. Sólymos Ede publikálta Bitó Jánosnak a szerződésekkel majdnem egykorú panaszát, s eszerint az általa használt, 64 m hosszú, 3 m széles „dunai halló" csak kecsege és csuka fogására alkalmas, és ugyanúgy kezelik (két csónak között szedik fel), mint a pirityet (v.o.: Sólymos Ede, 1969. 45.). Ez az adat semmiképp sem egyeztethető a korábban idézettekkel, mert azokból kifejezetten nagyhálóra következtethetünk. 35 A kerítőhálók csoportjába azokat a húzóhálókat is beleértik, melyekkel két ember halászott (a méretvariációkról 1. pl. Ecsedi István, 1934. 204. skk; Sólymos Ede, 1965. 202. skk.), a szerződésekben emlegetett kerítő azonban bizonyosan nagyobb volt ennél. Apirítty a néprajzi leírásokban a víz közepén két csónakról elvetett és felszedett laptoló szinonimája, esetleg a méret miatt különböztetik meg a két hálót (az előbbivel négy, az utóbbival hat ember szokott halászni): Herman Ottó, 1887. 284—285; Szilágyi Miklós, 1971. 288. — Ismerünk viszont történeti adatokat is a pirítíytől, s ezek alapján a laptolótól különböző hálószerkezetet valószínűsíthetünk (1. pl. : Bálint Sándor, 1957. II. 310; Szeremlei Samu, 1911. 293.) 30 Az A alakú léckeretre szerelt kecének. két változata ismert: a hosszúkece tkp. zsákháló, a kuszakece három hálórétegű, ún. tükrös háló (1. pl. Herman Ottó, 1887. 171—174; 324—327; Nyíri Antal, 1948. 56—57; Szilágyi Miklós, 1971. 288.) — A viliikről: Herman Ottó, 1887. 303; Bálint Sándor, 1957. II. 671 ; Nyíri Antal, 1948. 55—56; Szilágyi Miklós, 1971. 292. 37 L. pl. Herman Ottó, 1887. 509. jellemzését : „Kuttyogatós, fenekes, keczés, varsás — a halászseregnek ezek adják zömét. Akad köztük szép számmal valóságos halászati ezermester,' ki minden szerszámhoz ért..." 150