A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szenti Tibor: Tanyai istállók Hódmezővásárhelyen

10. Elöl nyitott nyári istálló. Az istálló hátsó falához vályogból építették féltetővel. Mártély, Tanya 64. ellentétes oldalán, vagy az épületcsoporttól félreeső helyen. Ez utóbbi esetben meghatározó volt árnyas helyre, többnyire akácos, bokros környezetbe való telepítése, a takarmánytároló hely és a kút, esetleg a vizes gödör közelsége. Fontos volt az is, hogy a nyári istálló ne az uralkodó szélirány felől legyen és a tanyaháztól lehetőleg távol kerüljön, a légy- és bűzveszély miatt. Ennek megfelelően nyári istállót belső udvarban nem létesítettek. A nyári istálló leggyakrabban a következőképpen készült: az istálló, esetleg más gazdasági épület egyik végénél, közvetlenül a falak mellé, vagy azok hátuljánál kb. 3 m magas akácoszlopokat 50 cm mélyen a földbe ástak. Ezektől átlagban mintegy 3,5—4 m-re került a külső, kb. 60 cm-rel alacsonyabb oszlopsor. Szükség szerint oldalt a közepére még egy-egy oszlopot beállíthattak. Az így kialakított tartórudakra került a fészertető. Ennek vázát rudakból, vékony gerendákból keret képezte, amelyre gazléceket vagy cseréptartó léceket szögeltek. A tetőzetet réti szénával, ízikszárral, náddal vagy cseréppel fedték be. Két oldalt a tető lejtésszögének megfelelő felületen az oromzatot deszkával borították. Gyakran a déli oldalát, vagy az északi részét a föld színéig bedeszkázták, hogy árnyékot vessen, illetve a széltől védjen. így az építmény egy vagy két oldalról védve volt. Nagy Gyula ezt az építményt nyári fészerként írta le a vásárhelyi Pusztán.

38 Az épület falára merőlegesen, egymástól 4-—6 m távolságra két szabadon álló vályogfalat emeltek: végfalnál az oromzatig, hátsó falnál a tetőzetig. A fal a külső vége felé lejtett. Erre került a tető faszerkezete, amely hasonló volt a fentebb ismer38 Nagy Gy. 1975. 254. 136