A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szenti Tibor: Tanyai istállók Hódmezővásárhelyen

TANYAI ISTÁLLÓK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN •' • • SZENTI TIBOR (Hódmezővásárhely) l Az istállók kialakulása és fejlődése A vásárhelyi szállásépítkezés egyik legfontosabb és legváltozóbb képét az istállók mutatják. Miután a török hódoltság alóli felszabadító háborúk idején a mezó'város teljes levéltára elpusztult, írásos dokumentációnk nincs arról, hogy a hódoltság előtt és alatt milyenek lehettek a vásárhelyi határ építményei. Az újratelepülés során „a határban a gazdasági élet első telepei az istállók (aklok) és az ehhez hasonló jószágbefogadó, vagy takarmánytároló berendezések voltak, amelyeket Vásárhelyen összefoglalóan 'istálló'-nak neveztek" — írta Tárkány Szűcs Ernő.

1 Máshol arról tájékoztat, hogy a 18. század elején az istállók fából készültek, fölszedhetok voltak, amelyekkel a pásztorok tovább vándoroltak, és ezen építmények alatt fedetlen aklot kell érteni: „említenek egyszer oldal nélküli istállót. Ez, továbbá az 'istálló oszlopokra' kifejezések arra utalnak, hogy lehetett egy olyan épület is, ahol nem a fal és az ágasok tartották a tetőszerkezetet, hanem a sarkokon levő oszlopok és az ágasok."

2 A feudális-kori becsüjegyzŐkönyvekben az istálló — mint az állatszálláshelyek gyűjtőfogalma — alatt ilyen meghatározások is szerepelnek: „Ló Akol", Tehén szín", „Marha akol", Borjú Szín", „Borjú óll", „Jászlas ól"; a 19. század elején: „Hídlásos ól". Ezek a meghatározások is jelzik, hogy az istálló fogalma nem csupán terminológiai kérdés, hanem az állatszálláshelyek az építés módja, felhasználása szerint változtak, és fejlődésen mentek keresztül. A Puszta elkülönözéséig, 1743-ig a határban a jószágokkal szabadon vándoroltak. Az állatszálláshelyeket fölszedték, majd a friss legelő közelében újra fölállították. Állandó épületeket levéltári forrásaink nem igazoltak. Ezeket a szállítható építményeket a mai fogalom szerint valóban nem nevezhetjük istállóknak. Inkább az akol, karám szavakkal lehet Őket jelölni. A Puszta elkülönözése után az ún. tuguriális területen megindult az állandó épületek építése. Az állatszálláshelyek egészen az 1770-es évekig még nagyon változatos képet mutatnak. Az istálló, ól akol és szín szavakat továbbra is használják, de az állatfajok megnevezésével olyan párosításban (pl. lóakol, tehénszín), amelyek manapság Vásárhelyen már teljesen ismeretlenek. Hogy ez a sok fajta megjelölés elsősorban nem terminológiai kérdés volt, azt a külön alfejezetben tárgyalt, rendkívül 1 Tárkány Sz. E. 1961.214. 2 Tárkány Sz. E. 1961.214. 72 jegyzet. (Az idézet olyan falat jelenthet, amelyben a földbe ásott oszlopok egyben a fal vázát is alkották, és pl. a Tisza áradása idején megtartották az épületet, mint a tápai eszlopos vagy csömpölyeges ház). 1ЛО