A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Tóth Ferenc: Melléképületek Makón a 18. század végén

cserép került rájuk. A kas végére fent kis bebúvó deszkaajtót helyeztek. A vesszőfonatot kívül és belül jó polyvás sárral tapasztották és meszelték. Ha csöves kukorica került bele, a két oldalát tapasztatlanul hagyták. A fölfelé szélesedő kas kifelé dűlő falait közép irányban vaspánttal is összefogták. A 18. századi inventáriumokban kasnak, életes-, életös- vagy élés kasnak nevezték. Aszerint, hogy mit tartottak benne, búzás kas, kukoricás kas, lisztes kas volt a neve. A kas anyagára, az építés technikájára való utalások: „kukoricás kas vesszőből fonyva, deszkával födve" (1781), „sövénybül fonyva" (1781), „egy vesszöbül fonyott, szélre gyékénnyel födött kas" (1781), Előfordul az állapotra való megjegyzés is: „roskatt búzás kas" (1806), „fedetlen kas" (= épülőben lévő, 1793). Méretbeli különbségek is voltak közöttük: „nagyobb búzás kas", „kisebb búzás kas" (1807), „melybe circiter 30 P. ( = pozsonyi) mérő liszt vagyon". Egy házhoz 2—3 kas is tartozhatott, egyikben búzát, a másikban árpát, a harmadikban zabot vagy morzsolt kukoricát tartottak, esetleg avas gabonát. A kas nagysága illetve száma kifejezője lehet a társadalmi rangnak, a gazdaság nagyságának és az árutermelés mértékének. Hazátlan zselléreknek is lehetett gabonás kasuk. Az 1781. évi tűzvész Szilágyi János zsellér tulajdonát képező gabonás kast is elhamvasztotta. A nagylaki 10 telekkel bíró Kővári Farkasnak két lisztes kas is volt birtokában. Makón a demokratikusabb birtokmegoszlás következtében olyan nagy gazdaságok nem jöttek létre, hogy külön lisztes kasra is szükség lett volna. A kas értéke az állapotától és nagyságától függött. Az 1781. évi tűzvészkor 1—4 forint a becsértéke, 1807-ben a kisebb búzás kas 8, a nagyobb búzás kas 12 forintot ért. Kukoricás kasok. Apátfalva 101