Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

városi kaszálókon 4004, a felsővárosin 1696 telek volt, de mivel az örökösödéssel járó osztódás és az adás-vétel folytán egy-egy családnak több helyen is volt kaszálótelke, tanyát viszont nem mindegyikre épített, így fölösleges a telkek beépítettségének arányát kimutatnunk. Az 1465 tanyán több mint 2150 épület volt. Ahol 2 vagy több épület állott, ott az egyik minden bizonnyal a lakóház lehetett, de voltak lakóépületek azokon a tanyatelkeken is, amelyeken a földmérők 1 épületet rögzítettek. Ezt valószínűsíti Berta Simon 1811. évi szállás-leltára és az a tapasztalat, hogy a régebbi szegedi tanyákon gyakori volt a házzal egy végben, egy födél alá épült istálló. A kaszálótelki tanyákon kívül nagy számú épület volt 1840 táján a szőlőhegyekben és a szántóföldi kertészségekben is, ezeket azonban — eltérő kialakulásuk, jellegük miatt — külön tárgyaljuk. Térképünk a felsővárosi kaszálókon 13, az alsóvárosiakon 4 malmot tüntet fel, melyek általában a várostól távoli telkeken, 3-4 épületből álló tanyák mellett épültek. A kezdetleges ábrázolásból következtetve 16 szárazmalom volt és csak 1 szélmalom.

124 A malmok megléte közvetett bizonyíték a kaszálók további felszántása és a tanyákon való kinnlakás mellett. Az egykorú írott források is a tanyára való kitelepülésről tájékoztatnak. A magistrates már 1791-ben tiltotta, hogy a városi házat üresen hagyják és a szállásokon „cselédestül együtt" hosszabb ideig lakjanak.

125 Kolb Ferenc szállásának berendezése (1788) és az 1810-es évekből való inventáriumok bizonyítják, hogy a nagy kaszálóbeli telephelyeken állandóan kinn lakó cselédek, haszonbérlő juhászok és dohánykertészek éltek, de rövidebb-hosszabb időre a birtokosok és a kisebb kaszálótulajdonosok is tanyáikon tartózkodtak. 1831-ben Müller Ferenc kapitány jelenti, hogy „az uttzakapitányok feladása szerént a szállással bíró gazdák házaikat rész szerént wessen hadják, rész szerént ollyan özvegy asszonyokat vagy elöregedett ügyefogyott embereket fogadnak zsellérüknek, kiket sem patrolban rendelni, sem katonát quártélyban hozzájuk adni nem lehet".

126 A tanács elrendelte az „ide haza nem lakván tsak zselléreket" tartó gazdák összeírását, amely sajnos nem került elő. A városi tanács többször meginti és 1832-ben 10 pengő-forintra bünteti azokat a gazdákat, akik városi házuk mellett nem építettek istállót.

127 Ez arra mutat, hogy a gazdálkodás központja a tanyára helyeződött át. Kifogásolják a hatóságok, hogy a tanyán lakók a közterhek alól kivonják magukat. 1836-ban egy felsővárosi tűzkár hívta föl erre a figyelmet, amikor „némelly lakosok a tanyákon tartózkodván, ... házaik bezárattatva lévén a közelgett veszély előtt nem oltalmaztattak", és így a tűz továbbterjedt. A tanács elrendelte, hogy „az ollyatén lakosok, kik a tanyákon laknak, házaikban mindenkoron ollyas férfi lakosokat tartsanak, akik a köz terheket a többi lakosokkal együtt arányossan viselik, mivel ellenkező esetben fejenként 20 pengő ftokban büntetendnek..."

128 1836-ban a tanács meghagyta az alkapitánynak, hogy „a tanyákrul a víz hordásra elegendő lovakat rendeltessen be, ... az engedetlenkedőket pedig méltó büntetések ... végett bejelentse."

129 Az intézkedést a gyakori tűzvészek tették szükségessé. 124 A szélmalom ábrázolása a Giba-térkép 30. szelvényén, a 841. sz. felsővárosi kaszálón látható. 125 CsML, Szeged, Az adatra RÁKOS ISTVÁN hívta fel a figyelmet. 126 CsML, Szeged, T. jkv. 1820/1831. 127 CsML, Szeged, T. jkv. 645/1832. 128 CsML, Szeged, T. jkv. 2593/1836. 129 CsML, Szeged, T. jkv. 2281/1836. 48