Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
a szerződéshez, bár ez teljesen nem sikerült : az első világháború előtt a határban 70 tanyai iskola állt. (21. kép) A tanács 1885-ben ösztöndíjat alapított két tanyai tanító számára, akik „a kertészet, gyümölcsfatenyésztés, méhészet kezelésében s oktatásában" érdemeket szereznek. 273 A tanyai tanítók nagyrésze, oktatási tennivalói mellett, a mezőgazdasági, szőlészeti szakismeretek terjesztésében, gazdakörök szervezésében és működésében is részt vállalt. Közülük megemlítjük Fráter Alajost (1852—1926), aki nemes gyümölcsés csemegeszőlő-fajtákat oltott, a filoxéra ellen először alkalmazott szénkénegezést, Zsák Lajos (1866—1912) igazgató-tanítót, a szatymaz-neszűrjhegyi iskola tanítóját, aki az orpington baromfit honosította és a Szatymazi Gazdakörnek éveken át elnöke volt. Az 1920-as években Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége alatt újabb tanyai iskolák épültek és több iskolát tanteremmel bővítettek. j) Tanyai kapitányságok, közigazgatási központok A tanyai igazgatás és rendészet kezdeti intézményei, a tanyai kapitányságok létrejöttének ideje s körülményei máig sem tisztázottak. BALOGH ISTVÁN kutatásai szerint 1850-ben már „a tanyák több kapitányságra, ezek pedig több káplárságra oszlottak" 274 . Szeged történetében olvassuk, hogy a 19. század első felében „a tanyai kapitányok területi megoszlásban Felső- és Alsótanyán hárman-hárman voltak, 275 de nem tudjuk, mikortól. A külterületen a közrend és közbátorság megteremtése az alkapitány feladata volt, akit pusztai kapitányként is emlegetnek. Felügyelete alá rendelt pusztázók vigyáztak a közbiztonságra. 1849 áprilisában a városi közgyűlés az addigi pusztázó katonákat a gazdák fiai közül évente választott főhadnagyokkal és fertályokkal, azaz pusztázókkal váltotta fel. Az alsó- és a felsővárosi határra egyaránt egy-egy főhadnagy került, 10-10 pusztázóval. Az önkényuralom hírhedt zsandársága után 1867-ben Szegeden is visszaállították a pandúrságot, vagyis a pusztázók intézményét. 276 A század második felében az alsótanyákon hosszú ideig László Mihály módos palánki polgár volt a pusztai kapitány. 1861-ben 50 hold, az 1871. évi legelőárverés után már 530 hold városi bérföldje volt Alsójáráson. Nyugdíjazása után fia, László Kálmán vette át a pusztai kapitány tisztét. A pusztai kapitány és a pusztázók az alsó- és a felsővárosi határrészen közrendészeti teendőket láttak el, s mellettük, részint más hatáskörrel működtek a kisebb körzetekre választott tanyai kapitányok. A szabadságharc után 1854-ból van először adatunk tanyai kapitányságokról : Tóth János elemi iskolai igazgató jelentette, hogy felépült két „szállási iskolaház" a Szirtos-parton Tóth Antal kapitányságában és Makraszéken Benkő József kapitányságában. 277 A kapitányságokat az 1860-as évek földhaszonbérleti szerződésein is a tanyai kapitány nevén jelölik, pl. Oltványi Ferenc, Kiss Lukács, Dobó Illés kapitányság. Több kapitányságot a családnév vagy a szerződés más megjegyzése alapján területileg azonosítani tudunk, pl. a Papp István kapitányság Zákányban, Dobó Illés kapitánysága Ásotthalmán volt. 273 CsML, Szeged v. Törv. hat. viz. kgy. jkv. 1885. 339. " 4 Balogh István 1965. 470. 276 VASS ELŐD: A város önkormányzata és gazdálkodása. In.: Szeged története 2. 1686—1849. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1985. 550. 276 RUSZOLY JÓZSEF: A szegedi népképviseleti közgyűlés 1848—1871. Szeged, 1984. 108—109. 277 CsML Szeged v. tan. ir. tan. jkv. 1854. — 6535.
