Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

7. Az uradalmi birtok településtörténete A török hódoltság után Csongrád megye, Szeged földjeit és a sokáig vitatott birtokjogú kun pusztákat kivéve, a királyi kamara tulajdonába került. A Szegedtől északra fekvő Tisza jobb parti terület előbb a Károlyiak, 1728-ban pedig gróf Erdődy György, királyi kamarai elnök tulajdona lett. Az 1733. évi adománylevél két falut (possessio Mindszent és Algyő) és hat pusztát — Temerkén (Tömörkény), Pusztaszer, Sövényháza, Sörkéd, Dócz, Fark alias Kovácsd (Kovászd) prédium — sorol fel, melyek határa közel százezer holdra rúgott.

1 Az uradalom területéből — mint a bevezetőben indokoltuk — vizsgálatunk a tiszántúli Mindszent községre és a folyón inneni Tömörkény pusztára nem terjed ki. Amikor Erdődy Györgyöt a hatalmas uradalom birtokába beiktatták, annak jelentős része haszonbérlet volt. Sövényháza, Dóc és Serked pusztákat Szeged városa vette bérbe a kamarától, Pusztaszert kecskeméti nemesek és cívisek bérelték, Anyás pusztán pedig 1722-ig Tömösváry János szegedi főbíró, majd Andrássy Zsigmond alispán volt a birtokos. Látható, a városok és a mezővárosi polgárok a 18. század elején — birtokaik elhúzódó pörei miatt is — minden alkalmat megragadtak bérelt vagy zálogos puszták szerzésére, ahol általában állataikat legeltették és telelőn tartották. Ám itt a puszták másféle hasznosítására is akadt példa. Szeged városa ugyanis lehetővé tette, hogy a bérelt pusztákon dohánykertészek telepedjenek meg. A dohánytermelés az allodiális földeknek intenzív, korábban nem alkalmazott használatát jelentette, és számottevő migrációt indított el a termelésre alkalmas uradalmi pusztákra. Mielőtt a kertészségek kialakulására térnénk, bemutatunk egy 1779. évi tanúvallomást, mely a puszták két, különböző hasznosítására példát nyújt. Johannes Kún Szabó, alis Kakuk, kb. 79 éves ányási lakos vallomását a pusztaszeri határperben rögzítették.

2 „... Ezen Tanú már 50 esztendőktül fogva Anyáson Pusztaszer és Tömörkény Pusztáknak szomszédságában lakván, és az idő alatt 42 esztendőkig néhai Andrássi Sigmond úrnak ispánnya lévén, innen tudgya, hogy Pusztaszeri és Tömörkényi pusztákat választó határoknak tartottak a Barátok Fokán sokkal alább a Kis Tisza mentiben az Kapa Fok, hol is Kecskeméti Lakosok a Tanú láttára sokszor nádat vágtak és sertéseiket ott szabadon legeltették; Két Gyékényes Ér, vagy is Káté Szeg, a holott is Kecskeméti lakos néhai Kalocsa Istványnak szénáját öszve rakva látta és marháit ott telelni s legelni tapasztalta..." (kiemelés J. A.). Az 1729 óta Anyáson lakó tanú tehát látta, hogy a kecskemétiek a szeri pusztán, a Kis-Tisza mentén szarvasmarhákat, sertéseket legeltettek és a marhák teleltetésére szénát is tároltak. Vallomásában fölemlítette még a ,,Baksi dohányos Pap Jánosnak kertyiben lévő határt, mellynek fölállításakor" ő maga is jelen volt. Bár nem tudhatjuk, hogy a tanú a dohányos ^ertjét melyik évben látta, a vallomást a dohánykertek korai említései között tartjuk számon. 1775-ben Erdődy Kristóf az egész uradalmat elzálogosította egy itáliai bankháznak, a „genuai társaság"-nak. A bankház nem járt jól a birtokkal, mert az eladósodott Erdődyek más hitelezőivel pörökbe keveredett, majd a napóleoni háborúk alatt az uradalom állami zárlat alá került. Végül a „genuai urak" egyikének, Pallavicini János Károlynak özvegye, gróf Zichy Leopoldina vette meg a birtokot 1803-ban. Kecskemét polgárai nem mondtak le a szeri puszta zálogként használt felső részéről, 1 A terület birtoklástörténetére vonatkozó adatok forrása. HORNYIK JÁNOS 1865. 228—231. 2 A tanúvallomást idézi Hornyik János 1865. 241—242. 165