Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
A haszonbérletek kétharmada 10 holdas parcella volt. Már az 1899. évi földárverés eredményei mutatták, hogy a bérló'knek a korábbinál jelentősebb hányada állapodott meg 10 holdnál. Visszaemlékezések tanúsítják: azért történt így, mert az árverésen a földéhes parasztok magasra fölverték a haszonbért, s végül 10 holdnál több föld bérletére kevésnek futotta a pénze. 1 hold átlagos évi haszonbére 15 korona körül volt, de a jobb földek árendája elérte a 20—22 koronát is. 419 ismert haszonbérlő közül 170 Átokházán lakott, ahol az öregátokházi örökföldsávot és az erdőket kivéve városi bérföldek voltak. A 71 csorvai földbérlő nagyobb hányada is régebbi városi bérlő lehetett, míg a királyhalmiak (82 bérlő) és a mórahalmiak (22 bérlő) nagyobb része örökföldön lakott. A bérlők lakóhelyéből arra következtetünk, hogy kb. kétharmad részük korábban kiosztott városi bérföldön élt, vagyis a földhaszonbérlők második-harmadik nemzedékéhez tartozott. Az örökföldes tanyaövezetből — a 104 királyhalmi és mórahalmi bérlő nagyobbik része mellett — 14 zákányi, 10 feketeszéli, 7 domaszéki és 2 nagyszéksósi parasztember „fogott bérföldet". Szeged városában 11, dorozsmai tanyán 9, Szabadkán és közvetlen környékén 8, Ötömösön 4, Horgoson és Sándorfalván 2-2, Halason, Majsán, Mérgespusztán és Tázláron l-l bérlő lakott. Legtöbbjük hamarosan megtelepült a bérföldön. Szembetűnő, hogy igen sok társasbérlet jött létre: 81 tizedet ketten, 15-öt hárman, 2-t négyen, és 1 tizenöt holdas bérletet öten vettek haszonbérbe. Társasbérletek korábban is voltak, de kisebb számban. Növekedésük azt jelzi, hogy a bérelni szándékozó parasztoknak nem futotta a magasra licitált árenda és a kaució fizetésére, ezért kényszerültek összefogni. Több esetben tanyaszomszédok társultak egy-egy tized bérlésére. Az 1900-ban felparcellázott dűlőket a tanyák népe napjainkig „Régi fogadalmi templomföldek", „Fogadalmi dűlő", „Templomfőd" néven emlegeti. A helynevek őrzik annak az emlékét, hogy az ott megtelepedők pénze hozzájárult a Fogadalmi templom építéséhez. A településnéprajz föladata, hogy a lehetőségek szerint vizsgálja a megtelepülés módját, körülményeit is. A századunk eleje óta fölparcellázott szegedi közlegelők első foglalásáról az ott élők visszaemlékezései tájékoztatnak. A Honvéderdő és a Mérgesi erdő közötti Kisjárást 1900-ban osztották: „Apám három évig Mérgesen (Mérges pusztán) volt gulyás, onnan jött Átokházára. Tíz holdat fogtak bérbe. Elsőbb egy gunyhót építőitek. Le volt ásva combközépig, az oldalát gyöphantbul rakták föl olyan méter magosra. Két végén ágas, arra rakták a szelement, a tetejére homokot hordtak... Két évre építőitek házat. Maguk verték a vájkot szikföldből, aztán összefogtak a szomszédokkal. A tetőt kákával födték. Utóbb apám vágott résziből nádat, abból került a tetejére. A gunyhóból aztán istálló lőtt... Apám eljárt Csorvába, Mása Ferkóhoz napszámba, az szántott neki." (Farkas János, sz. 1897.) 1904-ben a lejáró 25 éves (1880—1904 közötti) bérföldek újbóli árverezésén kívül Felsőpusztán 443, Alsópusztán 912 hold legelőt adtak 24 és fél évre haszonbérbe. A Felsőpusztán, Csengéié kapitányságban levő 443 holdas dűlőt Pillich Kálmán ügyvéd javaslatára 25 holdas parcellákban mérték ki. E dűlő haszonbérleti viszonyaiban, mint cseppben a tenger, tükröződik a felsővárosi bérföldek hasznosítása. 243 A felsőpusztai 443 hold haszonbéri szerződései: CsML, Tiszti Főügyészi ir. B. 21. d. 85
