Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

kodva, többségük külön költözött és örökrészén tanyát épített. A városból való kiköltözésen kívül tehát azzal számolhatunk, hogy a tanyai lakosság természetes szaporulata is a tanyán eresztett gyökeret: ott dolgozott — akár mint földtulajdonos vagy földbérlő, akár mint tanyás vagy cseléd — és állandó tanyalakóvá lett. A gazdának a 18. századi nagy telkeknek felaprózódó darabjait jussolták, így egyre kisebb földekre építettek. A tanács kénytelen volt a 25 hold alatti terület építkezési tilalmát az 1870-es években 15, majd 10 holdra mérsékelni.

224 4. Az 1850-es évek gabonakonjunktúrája után mérséklődtek a szemtermés értékesítési lehetó'ségei, a 60-as években többször volt aszály — a legnagyobb 1863ban —•, ami éreztette hatását a tanyás gazdálkodásban. A 60-as évek közepén — utaltunk rá — több mint ezer hold városi bérföld vált elhagyottá, amelyeket újra árvereztek. Jellemző, hogy a szántóterület 1855 és 1870 között mindössze 2214 kat. holddal nőtt,

225 — részben a kaszálók, részben az egyéni tulajdonú legelők rovására — mely növekedés messze alatta marad a szántóföldek 1850—1855 közötti gyarapodásának. Ezek a körülmények nyújtanak magyarázatot arra, hogy 1857—1870 között a szegedi tanyai népesség növekedése, a korábbi évekhez viszonyítva, lassult. A szegedi tanyák népének ilyen ütemű gyarapodását a kibocsátó város egyházi anyakönyvei nem tükrözik, mivel a tanyaiak jelentős része gyermekeit a hozzá közelebb eső településre, — a felsőtanyákról Kistelekre, az alsótanyákról Szabadkára. Horgosra — vitte megkereszteltetni.

226 Ez a tanyai családok anyavárossal való kapcsolatai lazulásának is tényezője. BALOGH ISTVÁN azt is kimutatta, hogy 1870-ben az összes birtokosok 72,8 %-a, a bérlők 84,4 %-a, az éves szolgák 87,7 %-a, a napszámosok 27,7 %-a volt tanyai lakos.

227 Számunkra különösen az sokatmondó, hogy Szeged földbirtokkal rendelkező mezőgazdasági keresőinek közel háromnegyede tanyán élt. Szeged mezőgazdasági termelésének nagyobbik, a népesség fenti hányadának megfelelő része tehát már 1870 táján tanyai — pontosabban a mezei munka időszakában: tavasztól késő őszig tanyán élő parasztok munkájának eredménye volt. A 26 000 főnyi tanyai népesség hatalmas szükségleteket támasztott kézművesek termékei iránt, melyeknek nagyobb részét az anyavárosban vagy a környék országos vásárain szerezte be. Voltak azonban olyan iparágak, amelyek jelenlétét a tanyán élők nem nélkülözhették. 1870-ben a Város határában az alábbi iparosok éltek: Iparágak Felsőtanya Alsótanya Összesen molnár 8 4 12 kovács 3 10 13 bognár — 2 2 köteles — 1 1 csizmadia 1 — 3 szabó 1 — 1 15 17 32 224 SZŰTS MIHÁLY 1914.419. 225 Gerle Antal 1873. évi határtérképe szerint Szeged területén 51 443 kat. hold 496 négyszögöl szántó volt. Az adat valószínűleg 187n. évre vonatkozik. 226 1860-ban 258 Kisteleken keresztelt újszülött szüleinek lakóhelye volt „Villae Szeged", 1881-ben pedig 311 szegedszállási és 31 „csöngőiéi", 1891-ben , 339 „felsőszállási" születésű gyermeketjegyeztek be a matrikulása. L. Kereszteltek anyakönyve, Kistelek, Róm. Kath. plébánia. 227 BALOGH ISTVÁN 1965. 445. 77