Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

f) A közlegelők felosztása és a tanyás ódás Szeged városának a GIBA ANTAL fölmérése nyomán készült birtokkönyv szerint az 1840-es évek első felében 68 615 hold kiterjedésű külső legelője volt.

176 1850-ben olyan kimutatás készült a Város határáról, amely a szikeseket, a vizenyős területeket és az erdőket külön föltüntette, — eszerint a „kilső homokbuckás legeló'" 62 905 hold 31 négyszögölre rúgott.

177 A Városnak a közlegelő használatából csekély jövedelme származott. A közlegelő felosztására az első terv 1846-ban született : Petrovics István szenátor négy szerződéses telep létesítését javasolta, egyenként 6-6000 hold, összesen 24 000 hold legelő kihasítása révén. Petrovitsot az okszerű gazdálkodás, a földek jobb hasznosításának a szándéka vezette, de indítványát a hagyományos jószágtartáshoz ragaszkodó módus civisek hangadói megbuktatták.

178 Amit a maradi városvezetés 1848 előtt elodázott, arra néhány évvel később rákényszerítette a városi pénztár szűkös helyzete: 1852-ben „a Város jövedelmei szaporítása tekintetéből" 10 ezer hold közlegelő 10 esztendei bérbeadására szánta el magát. A bérbeadás tényét Reizner városmonográfiája közölte, és azóta úgy tárgyalja a szakirodalom, mint a tanyákra való kitelepülés új hullámának elindítóját. Reizner s a nyomában járók azonban nem tárgyalták a haszonbérlés föltételeit, nem tudták, kik vették bérbe a tízezer holdnyi közlegelőt. A szegedi levéltárban fölkutatott haszonbérleti szerződések lehetővé teszik, hogy bemutassuk a puszta bérbeadásának körülményeit és gazdasági, települési következményeit.

179 Az ún. „tízesztendős" járási földek bérbeadása A közlegelő kijelölt részeit a Város nyilvános árverésen adta haszonbérbe, ahol a legtöbbet ígérő nyerte el a bérletet. Úgy tervezték, hogy 5 holdanként árvereznek és ezen felül még 20 holdat minden bérlő az eredeti áron megtarthat. Az élet azonban módosította az elképzeléseket. A haszonbérleti szerződés fontosabb feltételei a következők voltak : 1. A bérlet időtartama az 1852. március l-jétől 1862. február végéig terjedő tíz év. 2. Az árverésen az évi haszonbér negyedrészét biztosítékul le kellett tenni, — ezt az utolsó évi bérbe számították be —, ezenkívül az évi bér felét ugyancsak az árverésen, másik felét szeptember l-jén tartozott a bérlő megfizetni. 3. A bérbe vett földet a haszonbérlő ,,egyedül s kizárólag szántóföldnek vagy kaszálónak használhatja". Ha földjén bucka, sivány homok volna, azt köteles fákkal beültetni és tíz év múltán minden négyszögöl sivány on egy élőfát nevelni. A fa nyesedékét használhatja, de az élőfát kivágni tilos. 4. ,,Ha a bérlő gazdálkodás végett épületeket szándékozna tétetni — az megengedtetik neki, ... — köteles azonban azokat tíz évek után elbontani és elvitetni..." (!) 5. Vidéki haszonbérlőnek szabad ugyan bérföldjén jószágot tartani, de tilos azokat a Város közlegelőjére ereszteni. 176 CsML, Szeged város földbírói hivatalának iratai 1840—1848—1865. Birtokkönyvek 1. Közföldek és utak sz. kir. Szeged városa határában ahogy a szakaszokon találtatnak. 177 CsML, Jegyzéke Sz. kir. Szeged város határa egész kiterjedésének, Szegeden, Február 24. 1850. MARÓTHY MÁTYÁS főmérnök (1 hold =1200 négyszögöl). 178 Petrovits javaslatát, valamint Kolb Ádám és Korda János vitairatát részletesen ismerteti BÁLINT SÁNDOR 1934., újabban BALOGH ISTVÁN 1962. 628—630. 179 A „tízéves járásföldek" bérbeadásának körülményeit és következményeit feldolgoztam „A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei (Városi haszonbérletek 1852—1884 között") c. tanulmányomban: MFMÉ 1978/79—1. 19—46. Itt a kérdéskör lényegét, elsősorban településtörténeti konzekvenciáit foglalom össze. 62