Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

I. Bevezetés A táj, amelynek települését vizsgáljuk, a mai magyar Alföld, a Duna—Tisza köze egy része, olyan terület, amely sem természetföldrajzi, sem néprajzi jellemzői alapján ma nem különül el közvetlen környezetétől. Kiszemelése és körülhatárolása kifejezetten történeti szemszögű meggondolások, elsősorban a 18—19. századi tulajdonviszonyok és közigazgatási határok nyomán történt. Legnagyobb közigazgatási egysége Szeged városa, hatalmas határával. A Város határának kiterjedése a török hódoltságot követő évtizedekben, a kun puszták tulajdonjogáért, majd legeltetéséért folytatott pereskedés után, hosszas birtokvitákat lezáró királyi adományozásokkal tisztázódott. A 18. század közepére jutott nyugvópontra a középkorban már szegedi polgárok által használt számos puszta (Móra halma, Kistelek, Zákány, Kereset, Bilisics stb.) tulajdonjoga,

1 ami után csak 1776ban, Kistelek telepítésekor változott a Város határterülete. Attól fogva kisebb változásokkal lényegében az 1950. évi közigazgatási reformig állandósult a 142 000 kat. hold kiterjedésű városhatár. Szeged határába ékelődött az 1719-ben telepített Dorozsma 32 350 kat. holdnyi területen. Dorozsma a Jászkunság 1745. évi megváltásától, 1876-/g, a kiváltságos területeknek a vármegyeszervezetbe történt betagolódásáig a Kiskunsághoz tartozó szabad jogállású település volt. Szeged szomszédságában fekszik két, Árpád-kor óta kontinuus népességű község : Algyő és Tápé. Előbbi a török hódoltság után, magánföldesúri úrbéres község, Tápé pedig 1247-től 1848-ig — kisebb hódoltsági megszakítással — Szeged jobbágyfaluja. Tápétól északra, a Tisza folyó és a szegedi határ közötti terület 1728-tól szintén földesúri birtok, az ún. Mindszent—Algyői uradalom, melyet 1803-tól az új tulajdonos nevéről Pallavicini uradalomnak, későbbi központjáról Sövényházi uradalomnak is említ a történeti szakirodalom.

2 Az uradalom északon Csany és Felgyő határáig terjedt, melyek már a Károlyi család birtokai voltak, a 19. század második felében pedig hozzátartozott a Pest vármegyében fekvő Péteri puszta. Kutatóterületünk' itt nem egészen követi az uradalom birtokhatárát. Nem terjesztettük ki vizsgálatainkat Mindszent községre, mivel tiszántúli település, így kívül esik a Duna—Tisza közi tájon, — Tömörkény pusztára, mely a 18. századtól a mindszenti jobbágyok úrbéres legelője, ezért használata, majd betelepülése Mindszenthez kötődött — és a Péteri pusztára, mert más vármegyei közigazgatáshoz tartozott és különben is viszonylag 1 REIZNER JÁNOS 1900., 92., utóbb" BÁLINT SÁNÓOR 1976. 111—112. 2 HORNYIK JÁNOS 1865. 228—231., REIZNER JÁNOS 1895., KERTÉSZ JÁNOS 1938. 3