Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

kaszálóin ki mióta, milyen jogon bír szőlőföldet, és ha vásárolta, mennyiért vette. Tíz kaszálón összesen 76 szőlőparcellát mutattak ki.

145 УЗ ça Kinek a kaszálóján ültették a szőlőt A szőlőföld területe A szőlőbirtokosok száma 1. Tóth Szűcs Pál 2. Simony Antal 3. Tóth Mihály né 4. Fölhő Berta 5. Négyökrű Pál 6. Tóth Ferenc 7. Szöllősy Mátyás 8. Magyari József 9. özv. Korén Györgyné 10. Simony földjén 18 hold 167 n.öl 12 7 hold 814 n.öl 12 12 hold 1111 n.öl 11 8 hold 740 n.öl 10 1 hold 881 n.öl 2 1 hold 538 n.öl 2 — hold 810 n.öl 1 7 hold 439 n.öl 9 12 hold 601 n.öl 4 2 hold 590 n.öl 3 73 hold 591 n.öl 66 birtokos Már 1810 előtt föltűnt a kaszálókon telepített szőlők adásvétele. A puszta kaszáló holdja az 1790-es években 15—30 forintért kelt, ám a szőlővel beültetett terület holdjáért 300—400 forintot is megadtak. Több kaszálóbeli szőlő az örökösödés révén osztódott, de a rokonság kezén maradt : Magyari József szőlejéből pl. két fián kívül négy veje 1000—1100 négyszögölnyit jussolt. A Ballá földmérésétől eltelt alig több mint két évtizedben aránylag nem sok homoki kaszálót fordítottak szőlő alá, de a folyamat lényege jól megragadható, és úgy látszik, hogy a 18—19. század fordulóján még az elején tart. A telepítés nagyobb arányú kibontakozása a következő évtizedekre esett. BÁLINT SÁNDOR téved, amikor megállapítja : „e högyek olyan helyekre települtek, amelyeket a jószág jól megtrágyázott, tehát a szállásokra."

146 Szőlőnek éppen a futóhomokot, a siványokat fordították, amelyeken alig lehetett füvet kaszálni, és amelyek alkalmi, időszakos legelőül is silánynak bizonyultak. Említettük, hogy Vedres István térképe kimutatja a szállásföldeken a homokos, székes, vízállásos területeket, s végül azt, mennyi földet lehetett kaszálóként hasznosítani. A homoksiványok, vizek, utak stb. területét a Giba-féle földkönyv is föltünteti, valószínűleg azért, mivel ezek után a kaszálóbirtokosok nem adóztak. SZŰTS MIHÁLY is arról ír, hogy „a szőlő- és gyümölcsfaültetésben a legalkalmasabb eszközt találtak a futóhomok megkötésére".

147 A tanyai ember a legutóbbi időkig földjének arra a részére ültetett szőlőt, amelynek a talaja világos, szökés, ún. tág homok volt, gabonából és kapásnövényből keveset termő. A szőlőtelepítés tehát a kaszálóövezetnek más célra gazdaságosan nem hasznosítható, partos fekvésű homokföldjein bontakozott ki. BÁLINT SÁNDOR helyesen fejtegeti a telepítés egyéni, családi kezdeményezéseit, amit a szőlőhegyek névadó gyakorlatával támaszt alá. A hegyeket ugyanis — ritka kivétellel — földtulajdonos családokról, nyilván az adott területen először telepítő gazdákról nevezték el. Egy korai példa erre : a II. József korabeli térképen egy, még megnevezetlen szőlő mellett fekszik „Mora Mathias" szállása. Ez a szőlő beazonosítható a későbbi Móraheggyel. Általában a gazda vezetékneve a hegy névadója, ritkán ragadvány ne ve, pl. Pútyihögy, 145 CsML, Szeged, Számozott ir. 112. d. 729/1811. — Módos polgároknak 2-2 kaszálón is volt szőlőtelepítésük. Legnagyobb szőlővel — 8 hold 534 négyszögölön — özv. Korén Györgyné rendelkezett, de 3 holdon felül volt Horváth Zsigmond, Pánin Boldizsár kereskedő és Tóth Szűcs Pál szőleje is. 146 BÁLINT SÁNDOR 1963. 4., ugyanezt fejtegeti: 1976. 118. 147 SZÜTS MIHÁLY 1914. 64. 54