Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
GiBA ANTAL térképe a felsővárosi kaszálótelkeken 204, az alsóvárosiakon 69 tanya mellett jelöl a kaszálótól színezésével elütő, szerintünk feltört, művelt földet. E térképjelek értelmezésére a szőlőhegybeli épületeknél visszatérünk. d. A szőlőhegyek és a tanyafejlődés A szegedi szőlőhegyek kibontakozását legutóbb BÁLINT SÁNDOR rajzolta meg — úgy, hogy a högyek föltűnését összekapcsolta a tanyavilág benépesedésével. 142 Az a felismerése, hogy a szőlőtelepítés összefügg a tanyasodással, helytálló, de kutatásaink a határ benépesedését, így a szőlőhegyek kiterjedését és az ottani tanyák építését új megvilágításba helyezik. VEDRES ISTVÁN 1799-ben a szegedi szőlőkről így emlékezett meg: „Szőlleim is itten vannak, de pusztulni Kezdenek, s hasztalan homokra vágyódni, Ahol is harmincöt esztendőktül fogva Bakkhusom gyümölcse virit szaporodva." 143 A „pusztuló" szőlők a város körüli feketeföldeken terültek el, a homoki telepítés pedig a kortárs Vedres szerint az 1760-as évek első felében kezdődött. Ballá térképe és az I. katonai adatfelvétel szépen mutatja a homoki szőlőtelepítés kezdeteit. 1778-ban Alsóváros határában négy jelentékeny homoki szőlőtelepítés volt : a szántóföldekkel szomszédos kaszálókon, a dorozsmai határszélen a későbbi Mórahegy (jelölése: „Homok Szőlők"), ettől délnyugatra két kisebb szőlőtelep („Vineae"), melyek a Kászonyihegy magvát alkották, Kisszéksós-tó és Kancsal Szék között pedig megjelent a Fazekashegy („Vineae"). (6. kép) Felsőváros külső határában (a feketeföldeken kívül!) szőlőhegy még nem virult, viszont 17 kaszálótelken volt kis területű, bizonyára egy-egy család birtokát képező szőlőtelepítés. (5. kép) Az alsóvárosi határrészen az I. katonai adatfelvétel az említett négy szőlőhegyen kívül két újabb szőlőtelepet jelöl. A Giba felméréséig eltelt öt évtized alatt a szegedi határ használatában a homoki szőlőtermelés széles körű elterjedése jelentette a legnagyobb változást. Az 1830-as évek végére Alsóváros határában 56, Felsővárosén 44, kisebb-nagyobb szőlőhegy bontakozott, s valamennyi a kaszálóövezetben. A telepítés mértékéről az 1828. évi összeírásból pontos adatokkal rendelkezünk. 1785-ben a Város kert- és szőlőbirtoka 12 683 kapa volt. 1792-től 1010 kapát а város körüli feketéken házi fundusokra fordítottak, így maradt 11 673 kapa. 1828-ban a szőlők területe 19 420, a kerteké 1030, együttesen 20 450 kapa volt, tehát a szőlőföldek 1792-től 8777 kapával, azaz 1463 holddal gyarapodtak. A földbírói észrevételek szerint ez a gyarapodás „a kaszállóföldek szőlőnek való fordításából származott". 144 A kaszálók szőlőnek történő fordításáról korábbi forrás is tájékoztat. 1810 Szent György hava 2. napján a városi tanácsülés megsürgette Vedres Istvánt, hogy ,,a Város általszöllőknek ki osztogatott homokos helyek" és „...a különös birtokosok által is Kaszállojikbul a Ballá mérésétül fogva maguk, vagy mások részére szöllőknek fordított ... földek ki szakajtását, feli mérését" végezze el, és mellé rendelte Dugonics Ádámot, a tanács tekintélyes tagját. Vedres fölmérése nyomán Dugonics 1811. március 4-én terjesztette elő jelentését, melyben kitért arra is, hogy a magánbirtokosok 142 BÁLINT SÁNDOR 1963. 143 VEDRES ISTVÁN 1799. 144 CsML, Az 1828. évi országos összeírás szegedi bizottságának ir. 1827—1834. 1828/4. — A földbírói számítás alapján I. kapa = 200 négyszögöl. 53
