Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

használták, s egy évtized múltán, 1849-ben jelentette a város fó'mérnöke: „Ezen kaszálók 1/5 része szántás alá használtatik, így a kaszálókoni vetés 15 037 hold."

122 Ami ugyan azt jelenti, hogy a szállásföldek (tanyaföldek) övezetében feltört földek területe meghaladta a feketeföldi szántókét (!), de jelzi azt is, hogy a szállásföldek fölszántása a lakosság szükségletei szerint az 1840-es évek végéig fokozatosan haladt és abban az idó'ben a tanyákon még az állattenyésztés volt a meghatározó ágazat. Úgy véljük, hogy az állattartó jellegű szállás és a földművelő tanya terminusának fent jelzett megkülönböztetése tiszántúli, főleg debreceni példákon nyugszik és az egész Alföldre nem általánosítható. A tanyásodás kiterjedése az 1830—40-es években Az 1780-as évektől 1840 tájáig eltelt fél évszázad alatt a szegedi szállásföldek övezetében jelentős települési és földhasználati, művelési változások zajlottak le. A települési változás részben mennyiségi vonatkozású: a kaszálótelkeken újabb és újabb tanyák épültek, — részben minőségi, ami azt jelentette, hogy módosult a külső telken tanyával bíró családok életmódja. A mennyiségi változás felmérésére Giba Antal mérnök 1836—1842 között készült kataszteri térképe adott módot, amelynek településnéprajzi tanulságait korábban nem aknázták ki.

123 A térképet INCZEFI GÉZA a Szeged környéki földrajzi nevek helymeghatározására, BÁLINT SÁNDOR a szőlőhegyek telepítésének kutatásakor használta. Giba minden részletre kiterjedő felmérése a Város határában ugyanazokat az övezeteket rögzíti, amelyeket Ballá 1778-ban. Az egyes művelési ágakat — a szántóföldet, szőlőt, kaszálót, legelőt — más-más színezéssel is jelöli, így egyértelműen megállapítható az övezetek határa. A két kaszálóövezet lényegében változatlan maradt, csak az alsóvárosi részen hasítottak ki a közlegelőből két területet. Ásott Halomtól nyugatra egy nagyobb földet a „város kaszálójá"-nak és a Szabadkával határos -„Szatyalagi homok"'-ot, más néven Átokházát. E két terület kb. 3000 holdra becsülhető, ami elenyésző az 1828-ban 72 ezer holdnyi kaszálóhoz és a 60 ezer holdon felüli pusztához képest. A térkép jelöli minden egyes kaszálótelek határát, így a tanyák száma és kiépültsége pontosan megállapítható. A tanyatelken a tanyák 1 2 3 4 v. több száma épület épület épület épület Felsővárosi kaszálók Alsóvárosi kaszálók 389 549 131 273 29 63 14 17 563 902 Összesen : 938 404 92 31 1465 Öt évtized alatt a kaszálókon épült szállás-, illetve tanyaegyüttesek száma ötszörösére nőtt, nagyobb arányban az alsóvárosi részen: ott a gyarapodás az 1778. évi helyzetfelméréshez viszonyítva 6,5-szeres, míg a felsővárosin 4-szeres. Az alsó122 CsML, Szeged, v. tan. ir. számozott ir. 252. d. 1845. 5110. 123 Giba Antal határfelmérése 187 db, 80x64 cm-es szelvényt tartalmaz. A térképnek két, közel egyező kidolgozását ismerjük: egyiket a CsML, másikat a MFM őrzi. A részletes határfelmérésről készült egy áttekintő térkép is. 47