Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
a földeknek számottevő részét már szántóként művelik és ott tanyát is építettek. Erre egy példa : „.. .az egész kaszáló, a rajta levő csekély tanya épülettel együtt András édes fiamnak által adattasson." (Öreg Bitzok András végrend. Uo. 3. d. 284/1831) Úgy véljük, ennek egyik oka a határrészek megszokott elnevezéséhez való ragaszkodás, a másik pedig az, hogy a városi hatóságok — és a hatóságok kiküldöttei — a határ övezeteit: a szántóföldeket, a kaszálókat és a pusztát a 19. század közepéig a 18. század elején meggyökeresedett néven illették. Figyelmen kívül hagyva az épp megnevezett földdarab tényleges használatát. Erre jó példa Volford György „helybéli mezei gazda" már idézett, 1835. évi testamentumának egy részlete: „A kaszálló földem épületeibe találtató (...) gazdaságbéli eszközöket és holmikat, úgy szinte a négy darab kotsis lovaimat Josef és Istvány fiaimnak egyenlő két részre felosztva által adattatni kívánom." (Uo. 3. d. 1200/1835) Mielőtt a tanyaföld, tanya terminus előfordulásait szemlézzük, vegyük sorra a határbeli épületek 18. századi megnevezését. 1725-ben fölbukkan a latin tugurium szó szállás értelemben: „Tuguriorum, vulgo Szállás." (CsML, Szeged v. tan. ir. Prot. pol. 1724—1730. 90.) 1742-ben a város tanácsa elrendelte a lakosok által „in domihus out tuguriis vulgo szállás" (= házakban vagy tuguriumokban, közönségesen szálláson) bújtatott hajdúk előállítását. 111 Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi szegedi térképe a beazonosíthatóan túlnyomórészt kaszálókra eső határbeli épületeket a jelmagyarázatban tuguriumnak jelöli (4. kép). Pápai-Páriz Ferenc adatainkkal csaknem egykorú szótára szerint a tugurium magyar megfelelője kalyiba, kunyhó, mely részben állatok, részben emberek számára készült. 112 Megkíséreljük a szegedi tuguriumok értelmezését, bár részben későbbi adatokból kell visszakövetkeztetnünk. Támpontjaink a következők : 1. Az 1747. évi térkép 137 tuguriumot tüntet föl, három évtized múlva pedig a szállásföldeken levő telephelyek száma 280. 2. Tudjuk, hogy előbb és tömegesen a nagy szállásföldeket birtokló gazdag polgárok építkeztek. Közülük ismert az 1788-ban elhunyt Kolb Ferenc cívis szállási üzeme, ahol két szoba-konyhás lakóház, „marhaakol", „sörtésól", juh isztronga" állott. Több egykorú inventárium és a Balla-térkép alapján tudjuk, hogy az 1778-ban 280-ra tehető szállási üzemhely között volt 30—40 olyan kiépült telep, azaz major, mint Kolb Ferencé. Aligha tévedünk, ha föltételezzük, hogy a módos szállásbirtokosok telephelyeinek több épülete évtizedekkel korábban, az 1747-es határfelmérés idején is állott. 3. SZENTI TIBOR a szomszédos nagymezőváros, Hódmezővásárhely 151 szállási becsüjét tárta föl és elemzi, az 1744—1799 közötti évekből. 113 A becsükben 125 házat, 153 istállót és mindössze 25 gunyhót mutat ki. Magában álló gunyhót csak 11 szállásföldön becsültek. Már most az I. katonai adatfelvétel (1783—84) — a valamelyest eltérő határövezetek és a különböző közjogi állapot mellett (hiszen Hódmezővásárhely földesúri mezőváros) — a két település szállásrendszerét hasonlónak mutatja, ami alapot ad arra, hogy valószínűsítsük a szállásföldi építkezés hasonlóságát. Mindezt figyelembe véve azt tartjuk, hogy az 1740-es években a szegedi tuguriumok jelentékeny része nem kunyhó vagy félig földbevájt építmény lehetett, hanem épp ellenkezőleg: jelentős számú szarvasmarhát, lovat és juhot befogadó istálló, és az állatokra ügyelő béresek, juhászok számára meg a kisebb gazdáknak épült 111 CsML, Szeged, T. jkv. 1742. 44. Felhasználta SZABÓ ISTVÁN 1960. és az ő nyomán idézte BÁLINT SÁNDOR 1976. 116. 112 PÁRIZ-PÁP AI FERENC : Dictionárium... 113 SZENTI TIBOR 1979/a 69—99. 44
