Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

1773: „Másodszor maradott Néhaj Lázár Mihály uram halála után Farkas Istvány, Muskó János és Császár Albert Szomszédságokban egy Kaszáló Telek, és az Matty elein egy három zsákos Szántó föld..." (Balogh Katalin végr. Uo. 1. d. 28/1773) 1774: „Vagyon... egy Kaszáló Telekem, aki is ős Joszágh..." (Rózsa Ferenc végr. Uo. 1. d. 235) 1802: „Vagyon egy Residentionális Házom, Egy Kaszáló Telekem, Ködmen Joseff és Sziráki Mátyás szomszédságában 150 Űt Szöllőm az Ördögék Hegyükben, ismét 106 ut Szöllőm a Szent Mihály Telekin, melyek Isten segítsége által mind saját keresményim." (Barna András végr. Uo. 2. d. 200/1802) 1805: „Vagyon Kétt Ősi Kaszállo Telekjeim, Fölső Városi részen egyik Tóth György, a másik pedigh Gombos Gergely Telekjeinek szomszédságában, (...) az egyiket édes atyámtul, az 2-sodikát pediglen Feleségeimül Csűri Veronika Szüleimtül kapta..." (Tóth András végr. Uo. 2. d. 299/1805) 1823: Hegedűs István több ingatlan mellett „77 holdnyi kaszáló Telek"-ről végrendelkezett. (Uo. 2. d. 3774/1823) Még több példát idézhetnék, de ennyi is megfelelően dokumentálja, hogy a szegedi szállásföldeknek kb. egy évszázadon át leggyakoribb megnevezése a telek, illetve a kaszáló telek. A telekkel azonos jelentésben a 18. század első évtizedeiben fölbukkan szállás szavunk is: „A minemű ez elmúlt napokban villongás eset vala (...) bizonyos Telek, avagy Szállás eránt melly ugyan Mórán belől Nemes Városunk határába esik, és Süveg Réttyének neveztetik..." (Kiemelés J. A. CsML, Szeged, v. tan. ir. Prot. pol. 1724—1730. 59. = 1724). Itt a telek, illetve a szállás szó egyértelműen földterületre vonatkozik, miként az alábbi, már idézett esetben is: „...Losonczi Ferencz, aliter Molnár Biró Ferenc (...) a minemű Teleket, avagy Szállást es Major hellyt Zákán névü Pusztában Attyak után Őssi jószágul birt volna..." (Uo. 1724—1730. 56.) A hódoltság kori oklevelek szállás-adatainak ismeretében ez a szóhasználat logikus és a korábbi megnevezés folytonosságát mutatja, legföljebb az a meglepő, hogy a korai, 18. század eleji jegyzőkönyvekben alig akadtunk olyan följegyzésre, amelyben a szállás szó épületet vagy valamilyen építményeket jelöl. A szó ilyen értelmű első előfordulása 1729-ből: „A Mórahalmának nevezett halmocskán belül a bölcs és körültekintő Bite János és Börcsök István polgároknak juttatott Föld vagy Kaszáló, általában Szállásnak nevezett házak (gazula) elfoglaltassanak (birtokba vehetők)".

110 Más forrásainkban a szállás kifejezés mindegyre kaszáló föld jelentésű. Például : „Pap Istvány, Puskás Andrásnak árút 20 szekér szénájátt és nádfalátt és Puskás Balásnak 10 szekér szénájátt gondviseletlensége miatt az szálláson megh égette...", emiatt 100 forint kártérítésre kötelezik. (CsML. Szeged v. tan. ir. Prot. pol. 1724— 1730. 488.) 1726: „Eördög Pálnak egy Tehenét Szabó Ferenc szolgája, Szabó Máttyás fejszével meg vágván a szálláson a széna mellett..." (Uo. Prot. pol. 1724—1730. 348.) E két adat szerint a szálláson szénát tartottak, szarvasmarhát tenyésztettek, s a jószágoknak szélvihar esetén védelmet nyújtó „nádfalat" — valószínűleg szárnyékot — építettek. Pálfy Pál csizmadiamesternek 1812-ben készült hagyatéki leltára szerint két 110 Eredeti szövege: „Infra colliculum Mora halma nominatum, Prudentibus et Circumspectis Joanni Bite et Stephano Börcsök Civitus ... est Terram, seu Foenile occupare gazulasque vulgo Szállás erigere." (CsML, Szeged, T. jkv. 1724—1730. 539). Hivatkozik rá REIZNER JANOS 1899— 1900. III. 427. 42