Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

városi határban 65, a felsővárosin 83 szálláskertben találunk ilyen területet. Huszonhét kaszálón két, egy kaszálón három körülhatárolt térség is látható. Mit jelölt ezekkel a térképrajzoló? Egykorú adatok híján korábbi tanulmányomban munkahipotézisre szorítkoztam. Úgy véltem, hogy ezek a térképjelölések a kaszálók feltörésének a forrásokból kivehető folyamatát tükrözik, vagyis szántóföldeket jeleznek. Több összehasonlító anyag fölhasználásával ma a térképjeleket másként vélem föloldani. TÁLASI ISTVÁN a Kiskunság állattartását tárgyaló monográfiájában megállapította : „Első szállásaink vagy tanyáink, a szétszaggatott ridegjószág téli takarmányozását célozva, igen egyszerűek és kizárólag állattartó jellegűek voltak... a szállásokon a jószág akolban, szárnyék mellett tartózkodott, a béresek pedig gunyhókban tanyáztak..."

80 BALOGH ISTVÁN egy 1770—1774 közötti, térképünkkel csaknem egykorú debreceni összeírást elemezve arra a következtetésre jutott : „A szállás eredeti rendeltetésű tartozékának az aklokat kell tekintenünk... egyenként átlagban 30—35 darab marhára. Volt még 5 juhakol is, összesen 1150 darab juhra való."

81 SZENTI TIBOR 151 darab 1744—1799 közötti, hódmezővásárhelyi szállási becsüjegyzőkönyv elemzése során 121 aklot mutatott ki, amelyek közül a becsű 28 esetben marhaakolt, más esetekben ló-, juh-, sertésakolt jelöl.

82 SZABADFALVI JÓZSEF szerint az akol „korlátfákkal, sövénnyel, deszkával, garáddal vagy még szilárdabb falazattal körülzárt, rendszerint négyszög alaprajzú kerített terület. ...szarvasmarhák, lovak, juhok és sertések egykor téli, újabban nyári építménye.

83 A teleltetésre szolgáló aklok — kutatásai szerint — ólaskertekben, tanyák mellett, kaszálók szomszédságában, erdőkben stb. álltak. Ez a jellemzés mind formai, mind funkcionális szempontból ráillik a szegedi kaszálóövezetben észlelt térképjelekre — azzal a nem mellékes kiegészítéssel, hogy itt az aklok magukon a kaszálókon készültek. Sorra vesszük azokat az adalékokat, megfigyeléseket, melyek megerősíteni látszanak azt a magyarázatot, hogy Ballá a leírt módon körülhatárolt jószágtartó aklokat jelölhetett. 1. A kaszálókon megrajzolt térségek néhány kivétellel négyszög (négyzet vagy téglalap) alakúak, mint a szakirodalomból ismert aklok. 2. Harminc kaszálón (15 alsóvárosi és 15 felsővárosi szállásföldön) csak a leírt térképjeleket találjuk, épületeket nem. Úgy véljük, ezeken a kaszálókon az 1770-es évekig az az eredeti állapot maradhatott fenn, amikor is a szállásföldön még csak a jószágok egybentartására szolgáló akol épült, fedeles színnel — és istálló nem. 3. Az alsóvárosi részen, Sövén-Fája dűlőben egy több száz holdas kaszálón 2 épület csak észak, kelet és kis részben nyugat felől van körülhatárolva. Ismert, hogy tájunkon É—ÉNy felőli az uralkodó szélirány, ezért elsősorban arról volt szükség az állatoknak védelmet biztosítani. 4. Egy alsóvárosi kaszálón, Madarászta közelében Ballá nem vonalakkal, hanem sűrű rovátkolással határolt körül egy szállási épület melletti, nagyobb területet. A jelölés kb. 200 holdas kaszálón található. Úgy véljük, a térképrajzoló azt a területet jelölhette ilyen módon, amit a telelő jószágok számára trágyával (garáddal) raktak körül. 80 TÁLASI ISTVÁN 1936.154. 81 BALOGH ISTVÁN 1976. 17. 82 SZENTI TIBOR 1979/a. 83—84. 83 SZABADFALVI JÓZSEF: Akol. In.: Magyar Néprajzi Lexikon 1. Bp. 1977. 56. 84 CsML, Szeged, számozott ir. 19. doboz, 21/1788. 31