Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

aszály miatt) miatt a család megélhetése nem volt biztosítva, ott a családfő és a legényfiúk részes munkára szegődtek, vagy részes föld művelését vállalták. A paraszti rétegződés és a munkaalkalmak, kereseti viszonyok összefüggéseinek tárgyalása szétfeszítené dolgozatunk kereteit, ezért csak annyit jegyzünk meg, hogy a szegedi tájon a múlt század vége óta — részben a tanyai családokban levő szabad munkaerő folytán is — rendszerint nagyobb volt a munkaerő kínálata, mint a kereslete. Ezért a tájról számos arató- és cséplőrészes járt el tiszántúli — főleg hódmezővásárhelyi — nagygazdákhoz és uradalmakba, és kukoricát törni az észak-bácskai falvakba. A 19—20. századi Szeged környéki tanyafejlődés — éppúgy, mint a 17—18. századból az Alföld sok helyéről adatolt „szállásföldek rendszere"

20 — gazdasági szükségszerűségnek mutatkozik. Bizonyosra vehető, hogy a tanyát épp ezért nem tudta a hatalom és a közigazgatási apparátus rendelettel megszüntetni sem az 1780-as, sem az 1850-es években, sőt az 1950—60-as években sem. — A tanyafejlődés kutatása ezen a ponton napjaink település- és agrárpolitikája számára is tanulságot nyújt a tanyarendszer létét, sorsának alakulását elsősorban gazdasági tényezők határozzák meg. Ott, ahol — és amíg — a tanyai gazdaságban kifizetődőén folytatható állattenyésztésre és növénytermesztésre az országnak, a népgazdaságnak szüksége van, a tanya korlátozással, rendelettel nem szüntethető meg. Mert ha termékeire igényt tartanak, a tanyai gazdaság szükségszerűen „újratermelődik." A fentiek a települési folyamatoknak a gazdasági élettel, a demográfiai helyzettel és a természetföldrajzi körülményekkel való szoros összefüggését támasztják alá. (A tanulmány 1983—84-ben készült. Lektorálás, kiegészítések után anyagát 1988— 89 telén zártam le.) 20 BARABÁS JENŐ 1982. 133. 230