Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

59. kép. A nyári konyha és a kisház épülete. Domaszék 194. Szerző felvétele. már a kerítésbe hajtják (1. a Rúzsa 487. tanya helyszínrajzát, 50. kép). Az állatok, főleg a nagyjószág legelőjének ez az elkerítése a polgárias igényesség jele, ami számos tanyatelket a hasonlóan tagolt városi, falusi portákhoz tesz hasonlóvá. A szegedi tanyákról BÁLINT SÁNDOR megállapította: „Majd minden tanya külön emberi és architektonikus egyéniség."

19 Valóban, a család vagyoni körülményeitől, a megtelepedés időpontjától stb. függően — különösen ha Szeged tágabb környékét vesszük szemügyre — a tanyák külső képe nagy változatosságot mutat. A változatos megjelenési formák között mégis kirajzolódnak közös sajátosságok, s a szintézist megkísérlő kutatónak elsősorban ezekre, a paraszti kultúra integrált vonásaira kell figyelnie. 1. A tanyaépítők alkalmazkodtak az uralkodó szélirányhoz, a talaj domborzatához és az utakhoz. Legáltalánosabbnak az ÉNY—DK-i széljárástól függő tájolás látszik: innen van, hogy legtöbb tanyaház hossztengelye ÉNY—DK irányú, vagy erre merőleges (ez esetben a ház háta fogta föl a szélvihart, hófúvást). 2. Már a 19. századi térképek mutatják, hogy számtalan helyen két-három oldalról lazán körülépített, védett tanyaudvart alakítottak ki. Ezt a törekvést az orosházi tanyákról Barabás Jenő, a lajosmizseiekről Bárth János is észrevételezte,

20 de úgy látjuk, hogy a szegedi határban, s kutatóterületünk más részein az ottaniaknál is zártabb udvartípusok épültek ki (54., 57., 60. kép). Ez a jelenség minden bizonnyal azzal függ össze, hogy vidékünkön sok volt a farm- és a szórványtanya, amelyek állandó lakhelyei a belterületi házzal nem rendelkező családoknak. Szeged város és a Pallavicini uradalom kishaszonbérbe adott földjein már eleve szórványtanyák létesültek. Ezért láthatunk a 20. századi kisbérlők tanyáin éppúgy széltől, vihartól védett 19 BÁLINT SÁNDOR 1976. 327. 20 BARABÁS JENŐ 1965. 102—104. BÁRTH JÁNOS 1974. 97—98. 220