Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

56. kép. Szegedi tanya, nagy bekerített semlyékkel. Szatymaz IIT. ker. 237. Szerző felvétele. a kaszálóra lehet jutni. Némely módos gazda tanyáján, ahol nagy volt a kerítés, három nagykapu is könnyítette a kocsizást, a trágya- és takarmányhordást — kisparaszt, homoki kisbérlő viszont egy kapuval is beérte. A régi nagykapuk egyszárnyúak, forgó részükön 4-3 m magas oszloppal, az újabbak kétszárnyúak. Nagy jószágállományt tartó gazdák a léckerítésen kívül oszlopokhoz szögelt, vízszintesen fekvő, két sor rúddal kollátot, kollátkerítési csináltattak, ahová nyáron a lovakat, szarvasmarhákat pásztor nélkül kiengedhették. Jó füvű semlyékből némelyek 3-4 holdas kollátot, más néven karámot elkerítettek, s ilyen helyen a tanya körüli gyep maradt a disznó, birka és aprójószág legelője. Ahol a ház körül nem volt füves semlyék, hanem inkább szántónak alkalmas talaj, ott a birtok más részén kényszerültek legeltetni. Előfordult, hogy ezt a tanyától csak 100—200 méterre, gyakran a dűlőút másik oldalán elterülő semlyéket is bekerítették. Az ilyen kerített gyepet kilső kerítésnek, nevezik: „Csugdki, hajcsd ki a malacokat a kilső kerítésbe." (17. kép) 217