Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Sövényháza prédium lakossága is, míg Anyás és Pusztaszer prédium népességét az uradalom másik (tiszántúli) községénél, Mindszentnél írták össze. Algyő 18. századi határhasználatáról az úrbéri kérdó'pontokra adott 1770. évi válaszokból és az 1786. évi földkönyvből tájékozódunk. Az új telepesek a földesúrral kezdettó'l fogva kontraktusra léptek; a robotot megváltották, a kilencedet kezdetben a termésből rótták le, majd áttértek a pénzfizetésre. A váci káptalannak járó egyházi tizedet is pénzzel váltották meg. A szántóföldekről megjegyzik: ,,Calcaturákra it az földek fell osztva nincsenek mivel azon kivül is kevés a mit birunk, s ugyan azért meg sem pihentettyük, mindétigh szánttyuk."

50 A jobbágyoknak ez a vallomása a határhasználat lényeges sajátságáról bizonykodik: a határ tehát nem volt nyomásokra osztva, hanem a jobbágyok telki illetőségüket egy tagban kapták meg. Tegyük hozzá: ezt állapították meg Algyőn az 1828. évi összeírás biztosai is.

51 A jobbágyoknak a farki és a sövényházi pusztán is voltak szántóföldjeik, és utóbbiakat a megváltott földesúri járadék összegéhez való hozzájárulás arányában fölosztották egymás között. Panaszolták, hogy a szántóföldeket „gyakor árviz" járja, ami arra késztette őket, amikor lehetséges, minden földet fölszántsanak és abban termeljenek. Erre vall a következő válasz is (az 5. pontra): „...a mi kevés Gyep földünk volt is, ászt Vetés alá feli szántottuk." Az 1786. évi földkönyv e vonatkozásban — első olvasatra úgy látszik (!) — eltérő adatokat szolgáltat. Az adatfelvétel készítői följegyzést készítettek minden egyes, szántóföldeket és kaszálókat magába foglaló határrész („szakasz") használatáról. E földeken két határhasználati forma ragadható meg: 1. a Farki Földről (V. szakasz): ,,e szántóföldek oly tulajdonságúak, mivel az árviztul Gyakran elborittattnak, azért minden második Esztendőben ugarnak kell hagyni."

52. Ugyanezt írják Szénaság és Sövényház határrészről. 2. Akasztófa Düllő (X. szakasz) használata: „Ezen következendő szántó földek oly tulajdonságúak, hogy két Esztendőben bé vetetnek, és Harmadikban ugarnak kell hagyni," A földkönyv szerint ugyanígy élték Szoporhegy szántóföldjeit, a búza—zab— ugar vetésforgó alkalmazásával. A két leírás — úgy tűnik — ellentmond egymásnak, mivel a jobbágyok 1770-ben azt vallották, hogy úrbéres földjeiket nem pihentetik, hanem mindig szántják — az 1786. évi földkönyv pedig ugarhagyásról tanúskodik. Melyik forrásnak higgyünk? Az alábbi lehetőségekkel kell számolnunk: 1. 1786-ban a „jobbágy fundusokra nézve" 983 hold szántót, 2505 hold rétet és 35 hold szőlőt vettek számba. Tudjuk, hogy a jobbágyok 39 teleknek megfelelő földet használtak, és az is ismert, hogy a földeket az úrbérrendezéskor harmadosztályúnak minősítették, így egész jobbágytelekhez 38 hold szántónak kellett tartoznia.

53 A földkönyv szerint a jobbágyok a megszabottnál kevesebb szántóföldet bírtak, és miután a Tisza földjeiket gyakran elöntötte, szükségük lehetett minden művelhető földterület szántás-vetésére. 2. Az algyői határhasználatra is alkalmazható Vedres István idézett megállapí49 DANYI DEZSŐ—DÁVID ZOLTÁN 1960. 24—25. 50 OL, HTL 85 С 3002. 2—14. Algyő, 1770. szept. 4. Az anyag kijegyzését és feldolgozásra való átengedését Nóvák Lászlónak köszönöm. 51 CsML, Szentes, Ö 484. Vö.

: BARTA LÁSZLÓ 1981. 27. 62 CsML, A Pallaviciniek mindszent—algyői uradalmának iratai. 1786—1944. Algyő uradalmi földadókönyve, 1786. A továbbiakban az 1786. évi adatokat innen merítjük, hivatkozás nélkül. 63 VÁLYI ANDRÁS 1799, FÉNYES ELEK 1839. 180