Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

2. Szállások és tanyák Szeged határában a) 16—17. századi szállások Utaltunk rá, hogy a 16. század második felében a hódoltsági területről jelentós marhakivitel folyt észak-itáliai, morva, sziléziai, bajor városokba, és ebben szegedi tó'zsérek is részt vettek. KÁLDY-NAGY GYULA kutatta fel a szegedi szandzsák 1570. évi összeírását, amely a Szeged és a szegediek által bírt környékbeli puszták határában összeírt szállások gazdáinak nevét és puszták szerint összesítve a legelő- és szállásadó összegét tartalmazza.

21 E páratlan értékű forrásból itt a város akkori határában és a a 18. század elsó' felében fennhatósága alá került pusztákon levó' szállások adatait használjuk fel : A helység, puszta neve A „szállások" száma Szarvasmarhák száma Szeged 118 15 000 Móra 11 1 400 Móka 9 1 130 Alsócsengele 8 1 600 Felsó'csengele 8 1 500 Összesen 154 20 630 E négy pusztán kívül Szeged város lakói még tíz kun pusztát használtak, illetőleg legeltettek, amelyeken a török adóösszeírók 156 „szállás"-t találtak és a szarvasmarhák száma után 28 750 akcse adót vetettek ki. Szakály Ferenc több körülményt mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a város saját határában és az általa használt pusztákon számba vett 49 380 szarvasmarha túlnyomó része a helybeli gazdák tulajdona volt. Az összeírásban az olvasható : „Mivel némely olyan üres és puszta falvakról és pusztákról, melyeken a régi idő óta „szállás"-nak elnevezett majorságokat létesítettek, ott szántanak-vetnek, rétet kaszálnak és állataikat télen-nyáron legeltetik, a földesúrnak állatonként egy-egy akcse legelőadót szoktak fizetni, ez most ismét így szedessék. Ha „szállás" nincs, akkor is a régi szokás szerint fizessék a legelőadót."

22 Az egyes pusztáknál megadott kerek számokból valószínűsíthető — véli Szakály —, hogy a szarvasmarhákat nem számolták meg, hanem — föltehetően bemondás alapján — megbecsülték. A tényleges jószágállomány a becsültnél nagyobb lehetett. Egy-egy szállásra Szegeden, Móra és Móka pusztán

23 átlag 127, Alsó- és Felsó'csengelén 194 darab szarvasmarha jutott. Mindebből kézenfekvő, hogy módos, nagy marhaállományt tartó birtokosok létesítettek pusztai szállásokat. KÁLDY-NAGY GYULA szívességéből elsőként közölhetjük az 1570-ben összeírt szállások tulajdonosainak névjegyzékét.

24 Az eredeti jegyzéket a könnyebb áttekintés 21 Az 1970. évi összeírás jelzete: BA. Talcrei defteri N 554. A deftert KÁLDY-NAGY GYULA fordította, adatait közli SZAKÁLY FERENC 1983. 599. 22 KÁLDY-NAGY GYULA 1970. 39. 23 Móka pusztát a Ballá Antal 1778. évi szegedi térképén „Div. Móka" néven feltüntetett dűlővel azonosítjuk, amely Móra halmától É-ra terült el. A határnév későbbi forrásainkban nem szerepel. 24 A szegedi szandzsák 1570. évi összeírásának szállásjegyzékét Káldy-Nagy Gyula engedte át közlésre. Szívességét ezúton is köszönöm. Az olvasat bizonytalanságai miatt akadnak kérdőjeles vezetéknevek. 16