Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

épületében, Homok és Sövényház kertészetben a „jegyzői lak"-ban folyt a tanítás. A nagyobb, legalább 400 lakost számláló kerteszségek tehát bizonyos fokú községi közigazgatási és művelődési szerepet is elláttak. Ilyen települési viszonyok és gazdasági-társadalmi körülmények között élték meg a dohánykertészségek az 1848-as forradalmat. Ismeretes, hogy a 48-as törvények az allodiális földön élő zsellérekről megfeledkeztek. Hantháza, Homok, Sövényháza és Dócz kertészség az 1848. május 3-i megyei közgyűlésre felterjesztette sérelmeit. Ám ezek — mint Takács Lajos megállapítja — csak a földesúri túlkapásokra vonatkoztak, a szerződéses viszonyt alapjaiban nem akarták megváltoztatni.

39 A kormány 1849-ben törvénytervezetet készített elő, mely szerint a dohánytermelők a haszonbérelt földek tulajdonosává váltak volna, de a tervezet tárgyalására már nem került sor. Zsilinszky Mihálytól tudjuk, hogy 1849 után a szabadságharcban szolgáló dohánykertészek jogot formáltak ahhoz a földhöz, amelyen haszonbérlőként laktak.

40 Pallavicini Alfonz értesült követeléseikről és ezután határozta el a kerteszségek feloszlatását. A végrehajtást Palásty József uradalmi inspektorra bízta. Zsilinszky akkor ragadta meg a lényeget, amikor rámutatott: Pallavicini őrgróf a kertésztelepeket „...részint az elárusítás nehézségei miatt, részint pedig azon feszült viszony miatt, mely a dohányos kertészek és az uradalmi tisztek között kifejlődött," szüntette meg, 1851-ben bevezették a dohányértékesítés állami monopóliumát. Kétségtelen, ez a rendelkezés az olyan nagy dohánytermelőknek és -szállítóknak, mint a Pallavicini uradalom, nehézségeket okozhatott, de egyedül az állami dohánymonopólium nem indokolhatta a kerteszségek teljes felszámolását. A kertész-zsellérek elégedetlensége az egyre nehezedő szerződési feltételek miatt, és a szolgáltatások elmulasztása éppúgy hozzájárult az őrgróf döntéséhez. Utalnunk kell arra, hogy az uradalom a szerződésben megállapított határidő lejártával a haszonbérletet joggal fölmondhatta. Ám erre korábbi példát nem ismerünk, és — ami a legfontosabb — a Pallavicini uradalom egyszerre szüntette meg valamennyi szerződéses dohánykertészetét. A kerteszségek feloszlatását Zsilinszky így ismerteti: „Palásthy szigorúan behajtván a bérhátralékot, kihirdette, hogy a dohánytermés beszállítása után, 1852. év január elején, tehát a legkeményebb télvíz idején minden kertész hagyja el a telepet, különben leszedeti feje fölül a háztetőt. És úgy is tett, amiként beszélt. A nép ellenszegült, ő katonai karhatalommal űzte el a védekezőket. A szétkergetett nép a „nagyasszony rétjén" verődött össze és bosszút esküdött Palásthy ellen, akit aztán februárban 30 lovas betyár éjjel megtámadott és meggyilkolt."

41 A kerteszségek szétveretése és Palásthy jószágigazgató meggyilkolása napjainkig elevenen élt a nép emlékezetében. Évekkel Takács Lajos kutatásai után erről magunk is meggyőződtünk.

42 A népmonda hitelét megerősíteni látszik az algyői plébánia halotti anyakönyvében talált bejegyzés, mely szerint Palásty József jószágigazgató 1851. november 28-án „a rablók által agyon lövetett..."

43 Az anyakönyv nyomán megállapítható, hogy 39 TAKÁCS LAJOS 1964. 128. 40 ZSILINSZKY MIHÁLY 1900. 434. 41 ZSILINSZKY MIHÁLY 1900.435. 42 A történeti mondát közlöm: Sándorfalva története és népélete. Sándorfalva Nagyközség Tanácsa, 1978. 450. A kertésztelepek felszámolását és Palásty jószágigazgató meggyilkolását TÖMÖRKÉNY ISTVÁN is megírta (Hányódó kincsek. In. : Homokos világ. Bp. 1910. 79—86.) Az eseményt szintén a néphagyomány alapján írta meg CZIROK SÁNDOR: A Palásti-eset. Somogyi-könyvtári műhely, 1974. 3. 356—357. Legutóbb ZOMBORI ISTVÁN dolgozta fel. In.: TROGMAYER OTTÓ—ZOMBORI ISTVÁN 1980. 120—123. 43 Sándorfalvi róm. kath. plébánia irattára, Holtak anyakönyve 1812—1871. 178