Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Bakstól délre, a pusztaszeri monostor romjai mellett, délkeleti irányban terült el ,,Puszta Szérk" (Pusztaszer) kertészség. Szántóföldje a baksinak kb. egyharmada volt, és az út mentén 15 épület állott. (38. kép) Bizonyos, hogy a középkori, a török alatt elpusztult Szer mezővároska helyén feküdt. A Tisza közelében két különálló, hosszú domborulaton települt Anyás (Anias) kertészség. Az északabbi, a folyó partján fekvő hátság szántóföldjein 40 épület számolható meg, szomszédságában egy nagyobb területű kaszálón (vagy legelőn?) pedig 6 épület (38. kép). Utóbbiak rendeltetését nem ismerjük. Föltehető, hogy a kertészek vagy más bérlők állattartást szolgáló építményei lehettek. Ettől D-re, a KisTisza („Kleine Teiss") mellett, vizes réttel körülvett, kifli alakú hátságon feküdt a kertészség másik része. Ez utóbbi szárazulat jól kivehetően két részre különült. Északi nyúlványán egy kápolnát és környékén 22 épületet tüntetett föl a térképrajzoló. Az épületek nagy része házsorba rendeződött. Ismert, hogy Anyáson az egyik bérlő, Andrássi Zsigmond Csongrád megyei alispán majort építtetett. Valószínű, hogy kartográfiai forrásunk az ányási kápolna körül e major épületeit ábrázolja. A hátság nagyobbik részén — melyet a térkép „Anias Gärtner" néven jelöl — a dohánykertészek szántóföldjei terültek el, amelyeken 19 szétszórt fekvésű épület számolható meg. Boros Frigyes térképe és annál kb. egy évtizeddel későbbi II. katonai felvétel szelvénye az északi hátságot Külső Anyás, a tőle délre fekvőt Belső Anyás néven ismeri.

13 A két árvízmentes kiemelkedésen 49 kertészházat vehettünk számba. Pusztaszertől délre terült el ,,Sas Üllés", ettől keletre ,,Kő Törés" kertészség. Sasüllés 1778-ban, Kőtörés 1772-ben bukkan föl a kertészösszeírásokban. Előbbin a nagy területű szántóföldekhez képest mindössze 13, utóbbin 7 épület rögzíthető. E két kertészteleptől délre mindenfelől víz vette körül Dócz kertészséget, amely az összeírásokban „Dócz trans aquam" nevezetű teleppel azonosítható. Térképünk itt 30 épületet jelöl, és szembetűnő, hogy a szántóktól eltérő színezésű, körülpontozott, jelekkel tagolt kis térségeket is föltüntet. (39. kép). E térképjelek magyarázatára az I. katonai felvételt tárgyaló szakirodalomban nem találunk támpontot.

14 Előbbiektől délre, a szegedi út mellett jelöli a katonai térkép a Homoki Csárda kertészséget, amely a korábbi összeírásokban Serked, Serkéd-Rákos és Hatrongyos néven szerepel. Térképünk ezen a telepen 42 épületet tüntet föl, délebbre, vízállással elkülönített, megnevezetlen (?) szántóterületen pedig még 32 épületet (39. kép). Ezek az uradalmi birtok legnagyobb, összefüggően dohánytermesztésre hasznosított szántóföldjei. Művelésükben a kedvező természeti föltételeken kívül bizonyára szerepet játszott a Szegedhez való közelség, az a körülmény, hogy a szegedi út mellett terültek el, ami előnyös volt a kertésznek vállalkozó szegedi zsellérek számára. E kertészségtől a Tisza felé, két kisebb szántóterületen a térkép 6 illetve 4 épületet jelöl (39. kép). Jól megállapítható környezetük (tó, vízállásos rét) alapján és a megjelölt házakat figyelembe véve a két szántóföldet a Szokonyi és ; Serkedi szigetben levő kertészettel azonosítjuk, melyek Algyő 1786. évi földadókönyvében szerepelnek.

15 A Fehértó északi oldalán fekvő szántóföldeket térképünk „Szegediner Gärtners" néven jelöli. Ezt a területet ismert forrásaink sem előbb, sem utóbb nem tüntetik fel 13 Anyást a II. katonai felvétel (1861—1866) Section 59., Colonne XXXVII. jelzetű térképszelvénye ábrázolja. 14 EPERJESSY KÁLMÁN: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. Föld és Ember, 1928., BORBÉLY ANDOR—NAGY JÚLIA: Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Térképészeti Közlöny, Bp. 1932. II. 1—2. Hasonló jelölések több szeged-felsővárosi és néhány algyői szállás mellett is találhatók. Megkíséreltük feloldani e térképjeleket, de erre más összefüggésben térünk vissza. 15 CsML, A Pallaviciniek mindszent-algyői uradalmának iratai 1786—1944. Algyő uradalmi földadókönyve, 1786. 169